Skip to main content

09.24 Szuverén, mindenek felett való

OLVASNIVALÓ: 
1Timóteus 6,13-22

PÁL EZT a levelet azzal fejezi be, hogy újra megerősíti Timóteusnak adott megbízását, és ezt Isten jelenlétében teszi, Aki az élet fenntartója annak minden formájában, az az erőforrás, amelyből minden élet származik, valamint Krisztus Jézus jelenlétében, Aki Ember voltának idejében tökéletes hűséget mutatott Poncius Pilátus előtti bizonyságtételében. Ennek a szakasznak a hangneme és elrendezése folytán világos, hogy az apostol azt akarta, hogy Timóteus ezt a felelősséget szigorú megbízásnak tekintse, amelyet meg kell tartania az Úr Jézus Krisztus megjelenéséig. Ebben benne foglaltatik az, hogy ha most felelősségünk szerint járunk, ez dicsőséget jelent majd a Krisztus megjelenésekor (13-14. v.), mivel Isten a kijelölt időben dicsőségben mutatja be azt a Férfiút, aki földi életében Isten hűséges tanúja volt.

A15. és 16. versben Isten hatásos leírását látjuk, mint Aki az egész univerzum legfőbb láthatatlan szuverén Ura, „a királyoknak Királya és az uraknak Ura". Övé egyedül a halhatatlanság, hozzáférhetetlen világosságban lakozik, es Akit isteni lényegét tekintve ember soha nem látott és ezentúl is képtelen lesz meglátni. Micsoda megindítóan fenséges kép ez annak hatalmáról és fenségéről, Aki azonban úgy van leírva, mint boldog Hatalmasság! Istennek ez a figyelemreméltó leírása az 1,16-ban lévő hasonló megállapításnak megfelelően egy Istennek mondott hálaadással fejeződik be: „akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen" (6.16). Pál „ámenje" és a miénk azon az eljövendő napon harsogó üdvrivalgásba torkollik majd, amely az egész világmindenségből hangzik.

Most Timóteusnak további megbízást ad, amely azok felé szól, akik gazdagok e világ javaiban. Ne hivalkodjanak fel, hanem az élő Istenbe vessék bizodalmukat, ne pedig a bizonytalan gazdagságba. Istenünk jótevő és gazdag Teremtő Isten, „aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra" (17. v.). Az anyagi gazdagsághoz társuljon a jó cselekedetekben való gazdagság, hogy szívesen megosszák javaikat másokkal.

Ebben a fejezetben ismét előfordul az a kifejezés: „hogy elnyerjék az örök életet" (19. v.). Pál azt szorgalmazza, hogy a hívők ne csak birtokolják az örök életet, hanem tegyék magukévá ennek az életnek az igazi minőségét Isten tudatos megtapasztalásában.