Skip to main content

09.25 Timóteus és Onesiforus

OLVASNIVALÓ: 
2Timóteus 1,1-18

ITT TIMÓTEUS szellemi leszármazása van megadva, mert nemcsak nagyanyjáról, Loisról, valamint anyjáról, Eunikéről tudjuk meg, hogy bennük képmutatás nélküli hit lakozott (5. v.), hanem Pál úgy nevezi, hogy „az én szeretett fiam (gyermekem)" (2. v.). Timóteus megtért, és azután Pál hatása alatt szolgált. Pál valóban különösen vonzódott ehhez a fiatalemberhez; magányában szüntelenül imádkozott érte, nagyon vágyott látni őt.

A 7. versből az sejthető, hogy Timóteus valamennyire félénk természetű lehetett, ezért kellett felgerjesztenie az Isten ajándékát, amely benne volt. Gyakoroljuk mi azt az ajándékot, amelyet Isten nekünk adott? Timóteust Isten nem arra használta, hogy bemutassa az igazságot; a rábízott munka az volt, hogy álljon ki az igazságért, ha már egyszer az igazságot közölték. Meg kellett tartania az Isten dolgait, nem értelmi képességével vagy hitvallással, hanem a Szent Szellem által, Aki benne lakott. Nagy felelősség van rajtunk, hogy megtartsuk azt, ami ránk van bízva.

A fejezet vége mutatja be, hogy a keresztyének többsége mennyire kudarcot vall, amikor igazi megpróbáltatás jön. Maga Pál jelentette akkor az igazi próbát, hogy volt-e valakiben igazi szeretete Krisztus iránt, mert ő nagy nyomorúságba jutott (8. v.). Ázsia valamikor a diadal színtere volt az evangéliumért, de most, amint mondja; „elfordultak tőlem az Ázsiában lévők mind" (15. v.). Ezek az emberek nem lettek hitehagyók, egyszerűen elfordultak Páltól.

Sötét háttér húzódik végig az egész levélen, de az 1. fejezet végén világít egy ragyogó fénysugár Onesiforus személyében. Négy dolgot mond vele kapcsolatban: (I.) „megvidámított engem" - erre a szolgálatra ma is szükség van; (II.) „az én bilincsemet nem szégyenlette;" (a 8. v-ben lelkére köti Timóteusnak, hogy ezt ne szégyellje, és a 12. v-ben azt mondja, hogy „nem szégyenlem"); (III.) „buzgón keresett engem" - némely magányos szenteknek szükségük van rá, hogy megkeressék őket; (IV.) „nagy szolgálatot tett Efézusban". Ehhez bátor ember kellett, hiszen szemben haladt az árral. Bennünket emberfélelem jellemez? Pál pillanatnyilag irgalmat kér Onesiforus háznépe számára; magának a testvérnek pedig azt kívánja, hogy találjon irgalmat az Úrnál „ama napon". Pál kívánsága Krisztus eljövendő ítélőszékére mutat, mert az irgalom gondolata folytatódik egészen végig.