AZ 1-6. BEVEZETŐ versekben Pál úgy ír, mint Isten szolgája vagy rabszolgája. Üzenete az örök életet érinti, amivel kapcsolatban a hívő ember reménysége „az igazmondó Isten” hűségén alapul. Ez a kővetkező igékre emlékeztet bennünket: az „igaz Isten" (Ézs 65,16); „a reménységnek Istene" (Róm 15,13); „a szeretetnek és békességnek Istene" (2Kor 13,11). Az üzenet, amely Pálra van bízva, „örök időknek előtte" keletkezett. Vö. a 2Tim 1,9-cel, ahol ugyanezeket a szavakat használja Isten szándékára és kegyelmére.
Mi nem vagyunk apostolok, mint Pál, de az igazság rabszolgái vagyunk (Róm 6,18); valamint Istené (6,22). Ezért legyünk hűek az evangéliumhoz, és bízzunk Istenben (Igéjében), Aki nem hazudik, sőt „a mi megtartó Istenünk". Emlékeztette Titust, hogy a szentek a krétaiak között élnek, akik „mindig hazugok". Az igazság és a kegyesség az 1. versben össze van kapcsolva. Az igazság igaz ismerete istenfélő jellemben és magatartásban nyilvánul meg. Ezért a szentek különbözzenek a krétaiaktól. Nekünk is az életünkkel kell megmutatnunk annak az igazságnak az átformáló hatalmát, amelyet kaptunk.
Figyelnie kell bizonyos dolgokra, és az első, amiben az apostol iránymutatást ad, a helyi vének kijelölése. Legyenek erkölcsileg feddhetetlenek, ahogyan azt a 6-9. vers jelzi. Mindenki tudja, hogy nagy szükség van igazi vénekre, de csak Isten emelheti fel az embereket a megkívánt erkölcsi és szellemi színvonalra. Mi javasolhatunk véneket, vagy ők magukra vállalhatják a szükséges felelősséget, de a Szent Szellem az, aki azzá teszi őket (ApCsel 20,28). Egy ember szolgálata, különösen, amikor a szentek előtt áll, csak akkor eredményes, ha istenfélő. Nincs utalás anyagi gazdagságára vagy a világi életben való előkelőségére. Annak az oka, hogy ilyen magasak a követelmények, a következő szavakban van: „mint Isten sáfára". Olyan valakinek kell lennie, aki „igaz beszédhez tartja magát", hogy képes legyen meggyőzni és megfeddeni ezáltal a hamis tanítókat. Egészséges és tiszta tanítása istenfélelmet eredményez. Ez még mindig cél az Ige szolgálatában, és csak istenfélő emberek szolgálhatnak Istennek ilyen módon.