Skip to main content

10.06 Áttekintés Pál személyekhez szóló négy leveléről

OLVASNIVALÓ: 
Timóteus, Titus, Filemon

 

AMIKOR ELÉRKEZÜNK oda, hogy a Timóteushoz írt 1. és 2. levelet, valamint a Titushoz és Filemonhoz írt levelet olvassuk, és túl vagyunk azokon a leveleken, amelyeket Pál általában a szentekhez, éspedig elsősorban a gyülekezetekhez írt, akkor azokhoz jutottunk, amelyeket különböző okokból néhány legközelebbi barátjának és munkatársának írt. Az apostolnak sok figyelemre méltó barátja volt: Barnabás és Silás, Priscilla és Aquilla, Lukács és Epafroditusz, Klóé háznépe, Stefanosz és Filemon, akiket mindig üdvözletével bátorított. Feltehető, hogy közülük soknak időről időre írt leveleket, de ha így is volt. Isten csak ezt a négy levelet engedte fennmaradni. Egyedül ezek adattak nekünk, hogy Isten gondolatait közöljék különböző dolgokban, amelyekkel foglalkoznak.

Timóteus Efézusban volt; Titus Krétában; Filemon otthon, Kolosséban; és Pál, az Úr idős harcosa börtönben, feltehetőleg Rómában. Nézzünk meg egy térképet, és figyeljük meg, mennyi tenger és ország választotta el őket egymástól. Gondoljunk koruk és körülményeik különbözőségére a levelek megírásának idején, de ne feledjük, hogy milyen szorosan össze voltak kötve egymással a Krisztusban való életben és a Szellem munkájában, amely ezt az életet tökéletesíti mindenütt, minden hívőben.

A Krisztusban való élet, minthogy Istenben van, mindig szeretetben van; ezért írja Timóteusnak, kedves, szeretett fiának, hogy annak a megbízatásnak a vége, amely neki adatott, „a tiszta szívből... való szeretet" volt (1Tim 1,5). Titusnak, saját fiának a közös hit folytán, a következőt írja: „Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket hitben." (Tit 3,15) Filemon, kedves szeretettje és munkatársa bizonyára mélyen meg volt indulva, amikor a következőket olvasta: „Sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben” (Filem 7).

Ezek a levelek a szentek gyülekezeteit és otthonait, valamint a kettő kapcsolatait érintő ügyekre terjednek ki. Veszélyekre figyelmeztetnek, és tanácsot adnak az istenfélő élethez szükséges dolgokban. De amellett szívből jönnek és szívig hatolnak; egy öreg, harcedzett generálistól jönnek olyan fiatal tisztekhez és emberekhez, akik be vannak sorozva Krisztus ügyében. Itt, ahol mindenki aktív szolgálatban van, világos és biztos útmutatások hangzottak el, akárhogy is forduljanak a dolgok. Ezek abból a határozott meggyőződésből fakadtak, hogy az ellenség le van győzve, és hamarosan részesedünk az egész győzelmi zsákmányból.