A FILEMONHOZ írt levél azoknak az ihletett írásoknak gyönyörűséges ékköve, amelyek felett túl gyakran figyelmetlenül átsiklanak. Csírájában tartalmaz sok drága igazságot, amelyek sokatmondóak és gyakorlatiak, és tanítanak bennünket, keresztyéneket, hogy hogyan kell viselkednünk annak az új társadalomnak a tagjai között, amelybe a Krisztusba vetett hit vezetett bennünket.
Pál ebben a magánlevélben közbenjáró szerepben jelenik meg. Írásának célja az volt, hogy kérést nyújtson be egy szökött rabszolga, Onésimus érdekében, aki Pál igehirdetésén keresztül tért meg, és most vissza kell térnie eredeti tulajdonosához - egy keresztyén úrhoz, akit Filemonnak hívtak, aki Pálnak munkatársa, és szeretett testvére volt az Úrban.
A levél nagyon emberi dokumentum, különleges tapintattal és kedves fortéllyal megírva, ugyanakkor feltárva Pál érett bölcsességét, amely megérti az emberi reakciókat az élet körülményeire.
Ezt a kis drámát illetően három főszereplő áll előttünk - maga Pál, az író; Onésimus, a szökött rabszolga; és Filemon, a gazdag tulajdonos. A bevezető részbe beleszőve tollrajzot találunk Filemonról, a címzettről. Nemes jellemű és buzgó keresztyén ember volt, szeretett testvér az Úrban, akit hit és szeretet jellemzett. Nem álmodozó, sem romantikus, hanem olyan szent, akinek szeretete és hite gyakorlati kifejezést nyert és állandóan megtapasztalható volt. A visszaemlékezés Filemon határozott, istenfélő életére Pált dicsérettel és köszönettel töltötte el. Sok keresztyén talál ilyen alkalmat, hogy hálát adjon Istennek életünk és cselekedeteink miatt? El lehet-e rólunk is mondani, hogy felfrissítjük a szentek szívét?
Filemon hitével kapcsolatban megragadó kifejezés fordul elő a 6. versben: „a te hitedben való közösség". A hit nem szeszélyes, hanem gyümölcsöző; nemcsak misztikus, hanem missziói lelkületű. Férfias alapelv, amely láthatóan és kézzelfoghatóan fejezi ki magát gyakorlati cselekedetekben, amelyek szükségleteket elégítenek ki, és könnyítik a hívő társak terheit anyagi dolgokban. A hitnek ez az összeköttetése meghozza a maga gyümölcsét a szeretet vigasztalásában.
Ó, bárcsak Filemonhoz hasonlóan lenne valóságos élő hitünk, amely a keresztyén gyakorlat nyelvén fejezi ki magát!