AZ 1-4. VERS az 1. fejezethez tartozik. Most megtudjuk, hogy az író miért hangsúlyozza Isten Fia felsőbbrendűségét az angyalokkal szemben. Azért, hogy összehasonlíthassa a törvényt a kegyelemmel. Az 5-9. versben az Emberfia felsőbbrendűségét tudjuk meg az angyalokkal szemben, amely majd az eljövendő világban lesz látható.
Az 1. vers: „hogy valaha el ne sodortassunk", számol a lélek horgonyától való elsodródás lehetőségével (ahogyan egy hajó a kikötő helyétől), mivel nincsen élő köteléke hit által. „Hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel" (3. v.). Ez akaratlagos cselekvést foglal magában a hitvallás követésében. Itt látjuk az első lépéseket a hitehagyásban (aposztáziában). A 3. versben a következő kérdést teszi fel: „Mi módon menekedünk meg mi?" Ez összehasonlítja a törvény komolyságát és az engedetlenségért járó ítélet bizonyosságát az evangélium összehasonlíthatatlan nagyságával; és következésképpen a nemtörődömségért járó ítélet biztos voltával. Az angyalok által hirdetett beszéd a törvény (lásd még: ApCsel 7,53; Gal 3,19). Ez a beszéd erős volt; minden áthágást büntetni kellett. Ha ez így volt az angyalok által hirdetett beszédnél, hogyne lenne sokkal inkább így ennél az „ily nagy üdvösségnél", minthogy itt nem csupán angyalokról van szó, hanem az Istenség három Személyéről. Az Úr beszélt, Isten igazolta, és a Szent Szellem szétosztotta.
Az 5-9. versben megtudjuk, hogy „a jövendő világot" nem angyaloknak, hanem embernek, az Emberfiának, Jézusnak fogja alávetni. A Zsolt 8-ból vett idézet arra szolgál, hogy bemutassa, hogy az Ádám engedetlensége által elveszített uralmat helyreállítja az Emberfiában, a jövendő világban. Ennek záloga, hogy Jézus most dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg. Semmi sem lesz, ami nem neki lenne alávetve. Még az angyalok is, akik az embereknél hatalmasabbak és nagyobbak (2Pt 2,11), Őneki lesznek alávetve, noha egy kevés időre kisebbé lett, mint azok. Mi már most élvezhetjük Jézus jövendőjét, mert „semmit sem hagyott alávetetlenül" neki (8. v.). A múltban „egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál" (9. v.); a jelenben „dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (9. v.).
Az angyalok imádni fogják a Fiút (1,6); minden az Emberfiának lesz alávetve (2,8).