Zsidók 5,1-14
URUNKAT MOST úgy mutatja be, mint a papsághoz szükséges két előfeltétel teljesítőjét - emberek közül választatván (1. v.), akit Isten hív el (4. v.). Az ÓSZ-i pap emberek közül volt választva, emberekért volt beiktatva. Munkája volt az áldozatban (1. v.) és az együttérzésben (2. v ). Az áldozás magában foglalta a nép imádatát (ajándékok) és vétkét (bűnért való áldozat). Az együttérzést nem törvényes rendeletként gyakorolta, hanem erkölcsi kötelességből, saját gyengesége miatt. Erőtlensége szükségessé tette, hogy saját bűneiért is áldozzon. Isten hívta el, mert hivatala olyan megtiszteltetés volt, amelyet nem vehetett magának (4. v.). Hivatala neki juttatott megtiszteltetés volt (4. v.). Krisztusé pedig Őneki adott dicsőség (5. v.). Az 5. vers a Zsolt 2-t idézi Isten Fiának testté léteiére utalva, és kibővíti a 7-8. versben, amely megerősíti, hogy nagy Főpapunk emberek közül volt választva. A 6. vers a Zsolt 110-et idézi az Ő feltámadására utalva, és kibővítve a 9. versben, amely megerősíti, hogy Isten hívta el. Micsoda nagy Főpapunk van! Emberek közül kiválasztva, elszenvedett minden megpróbáltatást, ami csak eláraszthatta szent emberi voltát, és mind eltűrte azokat. (Hús)testének napjaiban könyörgéssel és könnyhullatással kiáltott Őhozzá, Aki képes volt kiszabadítani a halálból feltámasztás által, amikor megpróbáltatásának vége lett. Isten a feltámadásban is elhívta, köszöntötte Őt, mint örök Főpapot, Akinek szolgálata már nem fog megszakadni és jogutóda sem lesz. Örök üdvösség szerzője is lett. Mindenki, aki a hit engedelmességéből való, bizonyos lehet, hogy örökkévaló Főpapja és örök áldásai vannak.
Szükség van a következő, 5,11-6,20 közti közbevetett megjegyzésre, mielőtt újra felvenné Melkisédek témáját.
A 11-14. vers intő jellegű. Valamennyire előrehaladva „restek lettetek a hallásra" (11. v.); „olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek" (12. v.) - mondja. Nagyothallóvá és gyermeteggé degenerálódtak. Ahelyett, hogy tanítók lennének, tanításra van szükségük; szilárd eledel helyett tej kell nekik. Amit Krisztus mutatott, összekapcsolták azzal, ami a törvényhez tartozik, ahelyett, hogy felismerték volna, hogy a törvény Isten jelenlegi kijelentéseinek csak az első, kezdeti elveit (alapfogalmait) jelentette. Nem szellemileg voltak kisgyermekek az 1Kor 3,1-2 értelmében, hanem inkább korszakosan, mint a Gal 4,3-ban.