MEGFIGYELVE EBBEN a fejezetben az igeragozás személyeit észrevehetjük annak hármas felosztását. 1-3. vers, vallási cselekedetek: többes szám első személy; 4-8. vers, hitehagyás, „ismét megújuljanak": többes szám harmadik személy; 9-20. vers, ezeknél jobb dolgok: többes szám második személy.
Az 1-3. versben az író azonosítja magát azokkal, akik vonzódtak Krisztushoz, akik között fennállt az elsodródás (2,1) és az elszakadás (3,12) veszélye. A figyelmeztetés az első versben az „elhagyni" és a „törekedni" ige. Elhagyni a Krisztusról való kezdetleges beszédet, annak felismerését jelentette, hogy Krisztus földi szolgálata a kezdet volt; ez ahhoz vezetett, amit halálában és feltámadásában biztosított. Törekedni a tökéletességre („érettkorúságra", Zsid 5,14) azt jelentette, hogy hinni a feltámadott Üdvözítőben, az örök üdvösség Szerzőjében és örökkévaló Főpapban. A tévelygés a következőket jelentette: (I.) újra lerakni a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek ÓSZ-i alapját az Istenhez való megtérés és az Úr Jézus Krisztusban való hit helyett; (II.) visszatérni a mosakodások (bemerítkezések) tanához, és nem fogadni el az egyetlen bemerítkezést; (III.) visszatérni a kezek rátevéséhez egyrészt az emberekre, másrészt az áldozatokra; ezek teljesen különböztek attól, ami a közösség és azonosulás cselekedete volt a korai keresztyénségben; (IV.) ragaszkodni az általános feltámadáshoz, nem pedig a kiválogató feltámadáshoz; (V.) nem nyugodni meg az örök üdvösségben.
A 4-8. versben a hitehagyás lehetősége jelenik meg. A 4-5. versben lévő megállapítások egyike sem foglal magában megtérést. (I.) Az, hogy „egyszer megvilágosíttattak", értelmi felvilágosultságot jelent, mint a 10,26-ban „az igazság megismerése", és nem az Isten dicsősége ismeretét a 2Kor 4,6-ban. (II.) „Megízlelvén a mennyei ajándékot", mint azok, akik elálmélkodtak kedves beszédein (Lk 4,22). (III.) „Részeseivé lettek a Szent Léleknek", nem pedig birtokosai. (A Lk 5,10 elmondja, hogy Jakab és János társai voltak Simonnak, az Lk 5,7 pedig azt, hogy hívták a többi hajóban lévő társaikat. Itt azt a görög szót használja, amit ott „társnak" fordítottak. Részesek voltak ugyanabban a foglalkozásban, de nem ugyanabban a dologban.) (IV.) „Megízlelték az Istennek jó beszédét"; ez hasonló lehet a maghoz, amely köves helyre esett (Mt 13,20-21). (V.) „Megízlelték...a jövendő világnak erőit"; ez gyógyítási csodát jelenthet, de megtérés nélkül.