Skip to main content

10.19 Evilági szent hely

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 9,1-10

MOST BEMUTATJA annak a szertartásnak ideiglenes és korlátozott voltát, amely az első szövetség alatt volt. Az 1. vers beszél annak istentiszteleti szolgálatáról és evilági szent helyéről. A 2-5 vers leírja az evilági szent helyet, a 6-7. vers az istentiszteleti szolgálatot, és a 6-10. versben látjuk az összefoglalást.

2-5. vers. A szent sátor „világi szent hely" volt (1. v.), ami a helyét illeti. Építészetileg két részből állt amelyeket kárpit választott el egymástól; mindegyiknek megvoltak a maguk felszerelési tárgyai. Az első volt a szentély, „szent hely” (2. v.) Aztán volt a mindenek legszentebbje, vagyis a „szentek szentje” (3. v.). Az, hogy említi az arany füstölő oltárt, de az arany áldozati oltárt nem, az engesztelés napját sugallja, amikor a füstölő kapcsolta össze a szent helyen lévő aranyoltárt a szentek szentjével. (Egyes magyar fordításokból kitűnik, hogy az „oltár" szó nincsen benne az eredetiben. A ford.) Az a kifejezés, hogy „tartozott hozzá”, nem pedig, hogy „melyben" (Csia Lajos bibliafordítása), jelzi hogy az arany füstölőnek nem volt állandó helye a szentek szentjében.

6-7. vers. Azt istentiszteleti szolgálattal kapcsolatban elmondja, hogy a papok mindig bementek a szent helyre; minden reggel, hogy elrendezzék a lámpákat, reggel és este, hogy tömjénezzenek, minden szombaton, hogy kicseréljék a kenyereket. A szentek szentjébe a főpap lépett be egy évben egyetlen napon, és sohasem vér nélkül, áldozott mind önmagáért mind a nép bűneiért.

8-10. vers. A következtetés ez volt: amíg az evilági szentély fennállt, nem nyílt meg a szentek szentjébe (a mennybe) vezető út (8. v.). „Az első sátor" (8. v.) nyilvánvalóan az egész építményt jelenti, nem úgy, mint a 6. versben. A „szentek szentjére” használt szó (8. v.) különbözik a 3. versben lévőtől, de ugyanaz, mint a 10,19-ben; ez tehát a mennyre vonatkozik. Ami az istentiszteleti szolgálatot illeti, az ajándékok és áldozatok sohasem tudnak lelkiismereti békességet adni (9. v.).

9. vers. Ez szól „a jelenkori időről"; a 10. vers a megjobbulás idejéről. Milyen kiváltságos nép vagyunk mi! A szent sátornak gyakorlati szempontból, bár nem a megvilágosodás szempontjából, megvolt a maga célja - most megnyílt a szentek szentjébe vezető út. A (hús)testi áldozatok és rendelkezések tehertételt jelentettek; szolgálták átmeneti céljukat; a dolgok helyükre kerültek és nekünk nyugodt a lelkiismeretünk. De erről majd később!