Skip to main content

10.20 Krisztus pedig-mert Krisztus

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 9,11-28

A11-23. VERS különösen zsidó jellegű. Figyeljük meg a hivatkozást a holt cselekedetekre (14. v.), a bűnökre (15. v.), amelyeket az első szövetség alatt követtek el. A 11-12. versben látjuk ennek ellenpéldájaként az igazi szent sátornak és szent helynek a Főpapját; saját vérének olyan értéke van, hogy egyszer lépett be a szent helyre mindenkiért, mert az a megváltás, amelyet Ő szerzett, örök. Nincs tehát rá szüksége, hogy minden évben bemenjen (7. v.). A 13-15. versben látjuk az új szövetség közbenjáróját; vére által a lelkiismeret megtisztulhatott, halála által az örökkévaló örökség ígérete megkaphatóvá lett. Ellentétben a tudatlan, akaratlan, fizikailag tökéletes állat feláldozásával, Krisztus áldozata értelmes volt (örökké való Szellem által), önkéntes volt (Önmagát áldozta fel), és erkölcsileg tökéletes volt (ártatlanul) (14. v.). Az állati vér külső megszentelést (13. v.), de Krisztus vére belső megtisztítást (14. v.) biztosított. Krisztus halálának visszaható ereje lehetővé tette Istennek, hogy foglalkozzon az első szövetség alatt elkövetett bűnökkel, hogy a Golgota előtt és azóta elhívott zsidók megkapják az Örökkévaló Örökség ígéretét (15. v.).

A 18-23. versben visszatérünk az első szövetséghez és vérhintéshez. Úgy tűnik, hogy a vérhintések különböző alkalmait összekapcsolja, hogy hangsúlyozza: ez lényeges elem volt Istennek Izráellel való bánásmódjában. (I.) 19. vers: Isten velük lakik (2Móz 24), és velük vándorol (4Móz 19). (II.) 21. vers: Ezért szolgálhatják Őt (2Móz 29; 3Móz 8).

A 24-28. versben három megjelenést látunk. A 24. versben Krisztus most megjelenik Isten színe előtt értünk kiontott vérének teljes örök hatóerejében (ez az, amikor a főpap a szentek szentjében engesztelést végez saját családjáért, 3Móz 16,11.14). A 26. versben egyszer jelent meg az idők végén, hogy „eltörölje a bűnt" (ez jelenti az állat megölését, 3Móz 16,11.15), a Golgotára utalva. A 28. versben „másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják, üdvösségükre" (ez az, amikor a főpap kilép a szentek szentjéből, hogy foglalkozzon a bűnbakkal a nemzet bűnbocsánatának kieszközlésére, 3Móz 16,20.22), és arra vonatkozik, amikor Urunk a jövőben Izráel üdvösségéért jelenik meg.