Skip to main content

10.23 Az igaz ember hit által él

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 11,1-40

ÖZÖNVÍZ ELŐTTI KORSZAK, 1-7. v. A reménységet létrehozó hit, amely a megtért zsidónak nem volt szükséges, valami új dolog (lásd: 9-10. v.); a láthatatlanról való meggyőződés (lásd: 7.13.27. v.). Azt is megtapasztalták, hogy „jó bizonyságot" kaptak (lásd: 4-5.39. v.). A bevezetést követően (1-2. v.) látjuk a Teremtő Istent elismerő hitet (3. v.), a Megváltó Isten szükségességének felismerését (4. v.). Ezután a hit az Istennek tetszésben fejeződött ki (5-6. v.), a világtól elkülönülve (7. v.).

Az ősatyák kora, 8-22. v. Ha Nóé egy helyzet örökösévé lett (7 v.). Ábrahám egy hely örököse volt (9-10. v.). Ábrahámban (8 v.) látjuk a hit engedelmességét; Sárában (11-12. v.) a hit számítását. A 13-16. versben az a hit van, amely elutasítja, hogy meghátráljon. Ha Sára számolt Isten hűségével és fiút nyert (11. v.), Ábrahám Isten képességével számolt, és lemondott a fiúról (17-19. v). Mi a hit áldásainak természetével rendelkezünk „a jövendőkre nézve" (20. v.), és annak kiterjedésére: „a József fiainak mindenikét" (21. v.). A 21-22. versben az Isten ígéreteibe vetett hit töretlen a halálban is; Jákób imádta Istent, amikor ígéretet kapott kánaáni temetésére, és József megparancsolta, hogy ott temessék el.

Egyiptomi rabszolgaság, 23-29. v. Most azt látjuk, hogy a hit erősebb a félelemnél. Mózes szülei nem féltek a király parancsától (23. v.), és maga Mózes nem félt a király haragjától (27. v.). A 28. versben a páskával összefüggésben jelen volt a biztonság, és a 29. versben, átkelésükben jelen volt az elkülönülés.

Kánaán földje, 30-40. v. Két hittel összefüggő esemény írja le Izráel belépését Kánaánba: „omlottak... kőfalai", és „nem veszett el... a parázna nő" (30-31). Azoknak a személyeknek a megnevezése után, akiket hit jellemzett a bírák és a monarchia napjaiban (32. v.), következik a hit figyelemre méltó cselekedeteinek felsorolása. A 33-34. versben a hit sikereit, a 35. versben a hit szenvedéseit, és a 36-38. versben a hitet nyilvánvaló vereségben látjuk.

A záró 39-40. vers egy bennünket megalázkodásra indító összefoglalást nyújt. Azok az ószövetségi kiválóságok, akiknek hite bennünket megszégyenít, nélkülünk nem fognak tökéletességre jutni. Isten tulajdonképpen „valami jobbról gondoskodott' számunkra, és nem utolsó sorban az elragadtatás dicsőséges lehetőségéről meghalás nélkül, dicsőséges testben.