1-6. VERS, gyakorlati rész. A testvéri szeretet vendégszerető: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek" (2. v.). Együttérző: „Emlékezzetek meg a foglyokról" (3. v.). Tiszta: „Tisztességes minden tekintetben a házasság" (4. v.). Megelégedett: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van" (5. v.).
7-17. vers, tanítási rész. Jézus Krisztus megmarad, amikor a hűséges vezetők eltávoznak. Kegyelem tart meg, amikor ingadozás veszélye áll fenn. Van oltárunk, meg nem érinthető, sem nem látható; ez az emlékezés a Golgotára, amely eleve kizárja azokat, akik az előképnek szolgálnak. Krisztus kapun kívüli szenvedése annak a bűnáldozatnak a beteljesedése volt, amelyet elégettek és nem ettek meg. Szenvedésének helye nemcsak beteljesítette az előképet, hanem a félre tételét is jelentette mindannak, amit Izráel tábora képviselt. Mindenki, aki most el van különítve Isten számára, el van különítve a judaizmustól és annak jelenlegi megfelelőjétől. A megtért zsidó számára ez bizony gyalázat volt, de ezt a gyalázatot Ő szenvedte el: most már nincsen semmije itt, ami maradandó; még Jeruzsálemnek is hamarosan el kellett pusztulnia, de a mennyei város biztos volt számára. Új, kettős áldozat volt az övé: egy olyan szív, amely állandóan kifejezi örömét Isten felé Krisztuson keresztül, és kedvességét az emberek felé. Voltak vezetői is, hogy vigyázzanak a lelkére. Ami az övé volt, kegyelem által a miénk is.
15-25. vers, buzdítás. Az író imádságot kér, felismerve, hogy a szenteknek szükségük van őrá, és bízva abban, hogy lelkiismerete és magatartása méltóvá tette erre a kérésre. Most őértük imádkozik, hogy legyenek tökéletesek a kegyelem minden jó cselekedetében, hogy Isten akaratát valósítsák meg, ahogyan leírta ebben a levélben, és ugyanakkor, hogy Isten, Jézus Krisztuson keresztül elvégezhesse őbennük, ami Istennek tetsző. Ha Isten átvitte atyáikat a Vörös-tengeren Mózessel és Áronnal, mint pásztoraikkal (Ézs 63,11), a békesség Istene újra előhozta a halálból az Úr Jézust, mint nagy Pásztorukat. Ha akkor, amikor felhozta atyáikat a Vörös-tengerből, adta nekik az elítéltetés szövetségét, most nagy Pásztoruk, akit Isten kihozott a halálból, örök szövetséget kötött velük saját vérével, amely örökkévaló áldást biztosított nekik. Ahhoz képest, amit írhatott volna, a levelet csak kevés szóval írta.