A NYELV MEGZABOLÁZÁSA lehetetlen. Hogy ezt aláhúzza, először az ember állatszelidítő képességét említi. Az ember meg tud szelídíteni mindenféle állatot, madarakat, kígyókat de senki sem tudja megszelídíteni a nyelvet. Micsoda ellentmondó dolog! Nyelvünkkel áldjuk az Urat, de emberek átkozására is használhatjuk, akik Isten hasonlatosságára teremtettek. Micsoda képtelen dolog a nyelvet ilyen kombinációban használni! Még a természet is elítéli az ilyen összeférhetetlenséget. A forrás sem csörgedeztet ugyanabból a nyílásból édes vizet és keserűt, a fügefa nem terem olajbogyót. A nyelv természetellenes, ha ugyanabból a szájból kétféle beszéd származik.
A nyelv kétféle használata látszik a 13-18. versben: álbölcsesség a 13. versben; a 14-15. versben zavar, rendetlenség a gyülekezetben; mindenféle gonosz cselekedet a 16. versben. Az igazi bölcsesség felülről való - Szellemtől ihletett tiszta, mint Isten. Végeredménye látható a 18. versben; gyümölcse az igazságosság annak a békességnek az eredménye, amely a hívők között el lett vetve, akiknek lelke hajlik a békességre. Itt a 2.18-ban a jó cselekedetek a hit bizonyítékai, egyben a bölcsesség bizonyítékai - szellemi ajándékok, amelyeket jó cselekedetekre használtunk másokért, nem szavak, amelyeket másoknak mondtunk (2,16). Az alázatosság a bölcsességnek magára a tanítóra gyakorolt eredménye, és olyan valakire utal, aki követte az Úr példáját (Mt 11.29). Ez ellentétes a saját egyéniség érvényesítésével és a felfuvalkodottsággal.
Az álbölcsességet a 14. versben úgy jellemzi, mint az alázatosság hiányát. Az ilyen tanítót a szívekben lévő keserű irigység és civódás jelzi. A tanító ne dicsekedjen ilyen bölcsességgel, az meghazudtolja az igazságot, amely által született (1,18). Az ilyen bölcsesség negatív értelemben olyannak tűnik, mint amely nem felülről, nem Istentől van, ahonnan a jó bölcsesség származik (1,5.17). Az álbölcsesség pozitív értelemben úgy van leírva, mint amely földi (földközpontú), érzéki (szó szerint lelki, inkább a természeti, mint a szellemi dolgokhoz ragaszkodó), önző, ördögi démoni ihletésű (6. v.) - a démonok szavához hasonlóan alattomos, csaló. Végeredménye zűrzavar és rendetlenség a gyülekezetben, minden gonosz cselekedettel együtt. Az igazi bölcsesség eredete felülről való. Ez Istenhez hasonló - a Szellem által ihletett, tiszta, békeszerető, méltányos, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes (Gal 5,22), nem részrehajló, képmutatástól mentes, őszinte, valóságos, nincs benne ámítás. Gyümölcse az igazság.