Skip to main content

11.03 Az igazságtalan gazdagok büntetése

OLVASNIVALÓ: 
Jakab 5,1-11

JAKABNAK súlyosan elítélő a véleménye bizonyos gazdag emberekről. Ezek hitetlen emberek lehettek, vagy esetleg olyan gazdagok, akik igazságtalanul elnyomtak egyes hívőket. A Szentírás nem ítél el embereket csupán azért, mert vagyonuk van, hanem csak az azzal való visszaélésért (1Móz 13,2). Embereket bűnbe vihet a gazdagság, mind annak kuporgatása, mind a vele való visszaélés miatt. Jakab azt mondja nekik, hogy sírjanak a rájuk váró szenvedés miatt, mind ebben az életben: a gondtalanság elveszítése (Jak 5,2-3); a betegeskedés (3. v.) miatt mind az eljövendő életben. Az a gazdagság, amelyet maguknak gyűjtöttek, és nem használtak fel mások megsegítésére, szerencsétlenséget okoz saját tulajdonosainak, mert elvész vagy megromlik. Egészségük is megromolhat. A vádoló hangok elérnek Isten füléhez. A munkásoknak azonnal ki kell fizetni a bérüket a visszatartás csalás.

A gazdag emberek, akiket Jakab figyelmeztetett jól éltek (5 v.); kicsapongó életre adták magukat kielégítve saját szívük vágyait. Állatokhoz voltak hasonlóak, amelyeket levágásra hizlaltak (Jer 12,3). A hívők manapság néha túl sokat adnak a fényűző életre. A gazdag emberek arra is felhasználták gazdagságukat, hogy befolyásolják a bíróságokat és elnyomják a szegényeket. Jakab emlékeztetni akarta őket, hogy közel van az ítélet, amikor minden gonoszságért megfizetnek. A szegény legyen türelemmel. A türelemnek három példáját állítja eléjük: (I.) a szántóvetőét, (II.) a prófétákét és (III.) Jóbét A szántóvető türelmesen várja a korai esőt októberben, hogy kicsírázzon a mag, és a késői esőt áprilisban és májusban, hogy megérlelje a gyümölcsöt. A szenvedő keresztyéneket felszólítja, hogy kövessétek „ti is” a szántóvető példáját. A szenvedő szenteket bátorítja, hogy vegyék figyelembe a próféták és Jób példáját. Két dolgot kell megtanulniuk: a gonosz elszenvedését és hogy legyenek türelemmel.

A Jak 1,12-ben megtanultuk azok boldogságát, akik elszenvedték (ugyanaz a szó van ott, mint itt) a kísértést. Most Jób boldogságáról beszél hosszútűrése miatt. Jób megpróbáltatásának végéig tűrt; szüntelenül hordozta szenvedéseit, embereknek panaszkodott, de nem tagadta meg Istent. Jakab emlékeztet bennünket arra, hogy Jób könyvében látjuk az Úrtól való végét is; amit Isten végül Jóbért tett, mutatja, hogy az Úr igen irgalmas, szó szerint nagyszívű. Jób boldog véget ért.