Skip to main content

11.04 A szenvedés és a nyelv

OLVASNIVALÓ: 
Jakab 5,12-20

EGY MÁSIK dolog, amit Jakab az elméjébe vés a szenvedő szenteknek, a nyelv helyes használata, amikor megpróbáltatáson mennek át. Ne esküdözzenek, vagyis ne legyenek meggondolatlanok a beszédükben. Nem szükséges esküvel erősíteni azt, amit mondanak. Az egyszerű megerősítés elegendő.

A 13-21. vers adja meg, hogyan használjuk a nyelvet különböző körülmények között. Külön foglalkozik Jakab a nyelv használatával a betegségben szenvedő ember esetében. Ha szenved valaki, imádkozzon, vagyis maga a beteg ember kérjen Istentől türelmet és bölcsességet (1,5). Aztán a beteg ember feladata, hogy magához hívja a gyülekezet véneit, mert lehet, hogy betegsége bűnnel van kapcsolatban, amit megvallhat a véneknek - nem szükségszerű, hogy olyan embereket hívjon, akik rendelkeznek a gyógyítás szellemi ajándékával. Ezután következik a vének feladata. Meg kell először kenniük a beteg embert. Az olaj alkalmazása (14. v.) lehetett (I.) gyógyászati jellegű (de annak egyetlen gyógyászati felhasználása az Újszövetségben a sebek bekenésére történt) vagy (II.) a Szent Szellem szimbóluma, Aki munkálja a gyógyulást. Itt az utóbbi a valószínűbb. Az olajjal való megkenés nem azt jelenti, hogy azért alkalmazzák a vének, hogy orvosilag meggyógyítsák az embert. A hitből való imádság tartotta meg őt. A vének másik feladata az imádkozás volt. Ez volt a tennivalójuk, eltérőn az apostolokétól, akik tudtak gyógyítani. Hangsúlyozza az igaz ember imádságát. Nézzétek meg Illés példáját - hozzánk hasonló ember volt. Imádkozott, hogy ne essen eső, és nem esett három évig és hat hónapig. Miután az idő eltelt, Illés ismét imádkozott, az eső pedig esett, és a föld meghozta gyümölcsét. Ez a két utalás Illés imádkozó életére, az imádság csodálatos hatását mutatja. Erővel teljes volt és sok mindent elért. Így fog tenni Isten a hívő emberért ma is. Tanuljunk meg úgy imádkozni, mint akik azt komolyan gondolják.

Jakab bátorítani akarja azt a testvért, aki arra törekszik, hogy megépítsen egy visszaesőt. Ez a 20. versből látható, hogy ha a tévedést csírájában elfojtják, megakadályozza, hogy az nagy bűnné dagadjon (bűnök sokaságává), és hiteltelenné tegye a bizonyságtételt; így megment a jogos büntetéstől - a haláltól, lehet, hogy a fizikai haláltól. „Valljátok meg", azt jelenti, hogy a beteg ember elismerte, hogy a betegség a bűne miatt volt. Ez nem nyilvános bűnvallás, hanem magánjellegű - a véneknek, vagy annak, akinek kárt okozott.