Skip to main content

11.09 Isteni rendelkezések

OLVASNIVALÓ: 
1Péter 3,1-12

 

A TÖRVÉNYTELENSÉGEK és az engedetlenségek ezekben a végső időkben megnövekednek, és előhozzák azt a törvénytiprót is, aki önmagában összpontosítja majd az Isten rendje ellen fellázadó állandó emberi magatartást (2Thesz 2). De az isteni rendelkezéseknek történő engedelmesség nagyon illendő a hívőkhöz, akik azt vallják, hogy elismerik Őt, Aki szuverén a maga megoldásaiban. Az jó a társadalomnak, ha minden emberi rendeletnek engedelmeskednek az Úrért (1Pt 2,13), és a szolgák engedelmeskednek uraiknak.

Az otthon területén vannak Isten által elrendelt viszonyok, amelyeknek gyakorlati elismerése olyan áldásokat jelent majd, amelyeket még sok hitetlen is élvez (Ef 5,22; 6,1.4-5.9). Abban az időben a pogány világot sokkolhatta az a forradalmi gondolat, hogy „az asszonyi nemnek,... tisztességet tévén" (1Pt 3,7). Az ő gondolkodásukban és írásaikban a nő egy „dolog" volt. Ez még a zsidók között is így volt.

Amikor az evangéliumot befogadják, az nemcsak örök áldásokat, hanem helyes értékelést is ad az emberi viszonyokat illetően. Miközben „Krisztusban" nincsen sem férfi, sem nő, mégis mindegyiknek megvan a maga felelőssége. Nem jelent alsóbbrendűséget az ennek való engedelmesség, mert noha Krisztus, mint Szolga és Ember elismeri Isten elsőbbségét, ez az igazság nem csorbítja Istennel való egyenlőségét (1Kor 11,3; Róm 9,5; Gal 3,28).

Az a hívő feleség, akinek férje szembehelyezkedett az evangéliummal, nyugtalanító helyzetben volt (1. v.). Azonban további szóbeli bizonyságtétel nélkül az asszony szellemi nyereségként nyerheti meg a férfit, és mint örökös társat a Krisztusban való életben (7. v.). Mi lesz az a bizonyságtétel, ami megnyeri őt? Az asszony tiszta magatartása, amely tiszteletteljes istenfélelméből, valamint az alázatos és nyugodt szellemből ered.

A régi szent asszonyok ezzel az alázatossággal ékesítették magukat. A divatok változtak a századokon át, de ez az ékesség mindig modern azok között, akik Sára leányai (5-6. v.).

A hívő férj, hasonlóan minden olyan hívő emberhez, aki Isten ismeretére eljutott, éljen ennek megfelelően úgy, hogy mindketten együtt élvezhessék szellemi örökségüket. Micsoda bizonyságtétel ez az Úrnak!