ITT ISMÉT utalást találunk a szenvedésre a lelkiismeret kedvéért és azért a szent névért, amelyet megvallottak. Általában azoknak, akik buzgók (vagyis lelkesedők) a jóra, nem számítanak bántalmazással (13. v.). Azonban olyan időkben, amilyenekre itt hivatkozott, valójában szenvedhettek jócselekvésért is (17. v.)! A világ megbízhatatlan, és egy üldöző világ kegyetlenül megbízhatatlan (ApCsel 14,11.19; Mk 3,5-6).
Az ilyen szenvedők nagyon kiváltságosaknak (ha nem is boldogoknak) tekinthetők (ApCsel 5,41; Mt 5,10-12; Jak 1,2). Figyelmezteti őket, hogy ne féljenek üldözőik terrorjától, ne is nyugtalankodjanak (1Pt 3,14; Jn 14,1.27), számolva azzal, hogy Isten megengedte a szenvedéseket (17. v.).
Az üldözötteknek a szívében Krisztus legyen az első helyen, és ahogy mindig készek számot adni Krisztusban lévő reménységükről, amelyet Isten és ember előtti jó lelkiismeret alapoz meg, üldözőik megszégyenülnek (15-16. v.; ApCsel 24,16).
De a bennük lévő reménységről bárki, bármikor felvilágosítást kérhet. Áldott az a hívő, aki kész, bizony, mindig kész logikus beszámolót nyújtani teljes alázattal és tisztelettel (15. v.; ApCsel 25,16; 2Tim 4,16; Fil 1,16-17).
Aki istenfélő életet akar élni, szenvedni fog bizonyos üldöztetést, mert Urukkal áll kapcsolatban, akit a világ még mindig nem ért meg és elutasít (2Tim 3,12). Ő szenvedett, noha igaz volt. Valójában a nem igazakért szenvedett! De ez eredményezte igazolását és megkoronázását. Felment a mennybe; a jó és a gonosz hatalmak Őneki vannak alávetve (22. v.; Ef 1,20; 1Tim 3,16; Róm 1,3-4). Az ilyen szenvedést dicsőségnek kell követnie (1Pt 1,11).
A jó lelkiismeret nem kíván semmivel kevesebbet, mint Isten előtti elfogadtatást, amelyet Krisztus feltámadása szerzett (21. v). Ez áll előttünk a bemerítkezésben: „Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk" (Róm 6,4). Bemerítkezésünk maradandó jelentőségéhez folyamodhatunk a bűn igényeivel szemben (1Pt 3,21).