PÉTERNEK a második levelében két fő üzenete van, mindkettő azzal kapcsolatos, amit az Úr megtehet. Először: „Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből", másodszor: „a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani” (2,9). Indítást kapott arra is, hogy prófétai módon azokról a dolgokról beszéljen, amiknek a jövőben kell történniük; éspedig a hamis tanítók megjelenéséről (2,1); hitetésük kezdeti sikeréről (2,2); de végső gyors megítéltetésükről is (2,1; 3,7).
Péter, miközben figyelmeztet ezekre a gonosz emberekre és támadásaikra, elegendő eszközt ad olvasóinak a védekezésre ellenük. Sok ószövetségi társához hasonlóan mondja, hogy bár a dolgok, amelyekről prófétált, bizonyosan el fognak jönni, az a nemzedék, amely hajlandó figyelembe venni a figyelmeztetéseket, megmenekülhet belőlük. Péter megadja a menekülés három fő útját:
- Erősíteni azt, amit Isten elkészített (1,10).
- Olvasni azt, amit Isten írt (1,19).
- Várni azt, amit Isten tenni készül (3,11-14).
Nincsenek olyan szellemi helyzetek, amelyekről a hívő ember tájékozatlan maradt volna akkor és most. A Szentírás a mi teljes válaszunk a mai napi nehézségekre (2Tim 3,16). Szomorú, hogy azokról az eseményekről, amelyekre Péter figyelmeztetett (ahogyan Pál tette korábban, 2Tim 3), Júdás azt írja valamivel később, hogy elkezdtek megtörténni; vö. a 2Pt 2,1-et a Júd 4-gyel. Péter próféciájának sok részletéről úgy írt Júdás, mint amelyek szörnyű tényékké váltak. Rettenetes vádbeszéd Júdás olvasói ellen az, hogy ők ezt már tudták, mert Júdás csak emlékeztetni akar (Júd 5,17). Megértve a fennálló fenyegetést, Júdás most minden hívőt felszólít, hogy tusakodjon „a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott" (3. v.).
Egyik levél sem kellemes olvasmánynak szánt, mivel az a céljuk, hogy felkavarjanak és felébresszenek, és bár a dolgok másképpen álltak, Júdás akart vigasztaló szavakat is írni arról az üdvösségről, amelyben hallgatóságával együtt részesült. Bizonyos emberek azonban titokban belopózkodtak a szentek közé, és már megmutatták igazi arcukat, tagadva a szellemi tekintély bármilyen formáját, noha készek tisztelni bárkit aki ügyüket támogatja.