AMIKOR AZ Úr Anániáshoz beszélt a Tarzusi Saullal kapcsolatban, ezt mondta: „...ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet... királyok... előtt” (ApCsel 9,15). Ezt tette Pál, és hirdette az üdvösség evangéliumát annak a látomásnak megfelelően, amelyet a mennyből kapott. János más jellem volt. Társa volt a négy másik jobban ismert apostolnak: Péternek, Jakabnak, Andrásnak és Fülöpnek. Sohasem mutatta magát úgy, mint azok vezetője, de mindazáltal tényleges befolyása volt rájuk. Ő elmélkedő, tartózkodó szellem volt. A pogányok apostolához hasonlóan János ki volt választva, hogy Isten Fiának nevét hordozza hívő társai előtt. Hasonlóan Máriához, aki a Mester lábánál ült és hallgatta az Ő szavát, János az Úr Jézus közeli társa lett miközben az Ő személyét szemlélte. Amit Üdvözítőnkről az Isten Fiáról tudunk, nagyban Jánosnak köszönhetjük.
János szolgálata kettős. Először írásos, másodszor beszéd általi. Írott szolgálatának dolgában János nagyon világossá teszi, hogy nem azért ír, hogy helyettesítse az igazság Igéjét. Ír nekik, „mivel ismeritek azt” (2,21). Nem fektet le rendeleteket a gyülekezetnek, hanem világos közelségbe hozza azokat a dolgokat, amelyeket már tudtak, mondván: „nincs szükségetek arra. hogy valaki tanítson titeket" (2,27). Ez rávezet bennünket annak fontosságára, hogy szenteljünk figyelmet Isten Igéje olvasásának és az azon való elmélkedésnek, mint naponként táplálkozásunknak (1Tim 4,13). Azt az ajándékot, amit Isten az Ő Gyülekezetének az írott szolgálaton keresztül adott sohasem lehet napi gyakorlattal helyettesíteni, ahogyan nem lehet lebecsülni vagy semmibe venni sem. Funkciója sokkal inkább az, hogy a Szent Szellem szolgálatát alátámassza szívünkben, ahogyan Pál mondja: „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét” (2Tim 2,15).
De mi a helyzet János szóbeli szolgálatával? Második és harmadik levelében azt mondja, hogy nem akar írni. Ahol „szemtől szembe" lehetett szeretett testvéreivel ezt is tette, mint ahogyan történt a kiválasztott úrnő otthonában, közős javukra: vagy Gájusszal a gyülekezetben lévő nehézségekkel kapcsolatban. Látni fogjuk, micsoda bölcsesség és tapintat van ebben. Úgy látszik, hogy tollát, tintáját és papirosát azoknak tartogatta, akik túl messze vannak tőle, hogy meglátogassa őket.