JÁNOS, a szeretet apostola nagyon gyengéden és mégis nagyon határozottan kifejti annak a két birodalomnak az igazságát, amelyekben az ember élhet. Amint halad előre levelén keresztül teret hagy egy bizonyos megállapításának az ismétlésére azért, hogy hangsúlyozza annak fontosságát. János világosan bizonyítja, hogy az a két szféra, amelyet az ember választhat teljesen ellentétes. Ezeket nem lehet összeelegyíteni és együtt fenntartani. János azt is világossá teszi, hogy az ember felelős mindkettővel kapcsolatban, és választania kell vagy az egyiket, vagy a másikat: az egyiket örök javára, vagy a másikat örök fájdalmára.
Mondják, hogy az Atya akar, a Fiú cselekszik, és a Szellem bizonyságot tesz. Ez a megállapítás alkalmazható ebben a levélben, és vonatkozik a mai olvasnivalóra. Ha van egy mindenek feletti dolog, amiről a Szent Szellem bizonyságot tesz, ez az Úr Jézus Krisztus személye és istensége. Az ember elfogadhatja azt a tényt, hogy Jézus Krisztus isteni személy - vagyis Isten, és mégsem fogadja el testté lételét. Ilyen nézetet vallani teljes szembenállást jelent a testté lételre vonatkozó isteni szándékkal és ezért „antikrisztusi". Testté lételének tagadása istenségének és eleve létezésének tagadását jelenti, mert anélkül ezek lehetetlenek lennének. Ha tehát hamis próféták jöttek ki a világba (2,19,2Jn 7), őket csak a „tévelygés szelleme” irányíthatja; arra törekszenek, hogy meghamisítsák a Krisztusról szóló tanítást. Mennyire szükséges az, hogy jól megértsük az Igét, és ismerjük a bennünk lakozó Szent Szellemet, hogy meg tudjuk különböztetni az igazság Szellemét a tévelygés szellemétől - nem a fejben, hanem a szívben; nem elméletileg, hanem gyakorlatilag.
Mindegyik bizonyságtétel világos. Az egyik a világé; a másik Istené. Mivel isten adta az Ő bennünk lakó Szellemét (3,24), csak győzhetünk; mert Szelleme (az igazság Szelleme) nagyobb, mint a világban lévő szellem (a tévelygés szelleme). Ezért miközben Őt hallgatjuk, és engedjük, hogy az Ő Krisztusról szóló bizonyságtétele áradjon belőlünk élettel és szóval, felettébb diadalmaskodunk Őáltala, Aki szeretett minket.
Az előző fejezetben, valamint ebben is az Ő bennünk lakozásának ismerete és bizonyságtétele bátorít bennünket. Sajátítsuk el Jánosnak ezeket a tanításait, hogy bőséges legyen a gyümölcs az Ő dicsőségére.