Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Júdás 1-11

JÚDÁS NEM hivatkozik az Úr Jézussal való különleges kapcsolatára, noha vérrokona volt (hús)test szerint. A hívőket azonban, akiknek írt, emlékezteti különleges kapcsolatukra: „elhívottak", „megszenteltettek”, „megtartattak”. Nagy szükségük volt azonban arra, hogy az „irgalmasság, békesség és szeretet“ bőségesen adassék nekik. Szükségük volt bőségesen ezekre az ajándékokra, hogy képesek legyenek megbirkózni azzal a szellemi válsággal, amellyel szembekerültek. Noha Júdás buzgó volt, hogy írjon arról az üdvösségről, amelyben részesült ezekkel a „szeretettekkel" együtt, az események megváltoztatták témájának anyagát; most nem arról volt szó, amit az Úr tett értük, hanem arról, amit nekik kell megtenniük az Úrért. Szenvedélyesen védelmezniük kell a hitet (annak lényegét, amit a keresztyének hisznek), amelyet az Úr egyszer s mindenkorra adott a szenteknek (biztonságos megtartásra).

Észrevétlenül hamis tanítók lopakodtak be, de most már felhívták magukra a figyelmet. Bár megzavartak embereket, ők ne lepődjenek meg, mert ha emlékeznek az ószövetségi Szentírás és az újszövetségi apostolok szavára, akkor felkészültek lesznek erre.

Júdás az olvasók ismereteire támaszkodva példákat hoz fel az ószövetségi időkből azok jellemvonásai alapján, akik belopakodtak: hitetlenek (vö.: 4Móz 14); engedetlenek (talán az 1Móz 6). laza erkölcsűek (házasságtörés, homoszexualitás, 1Móz 16.19), pökhendiek a szellemi méltóságokkal szemben (Mihály arkangyal példája Kóré esetével szemben, 4Móz 16); anyagi nyereségre törekvés vallásos csalással (Bálám, 4Móz 22-24). Ezek olyan jellemvonások voltak, amelyek biztos ítéletet, valójában örök tüzet vontak maguk után (vö.: Mt 18.8; 25.41 stb ).

Júdás az „ezek” megjelölést használja, hogy leírja a hamis tanítókat (lásd: 8.10.12.16.19. v.). Ez a személytelenség ellentétben áll a 3.17.20. versekben lévő „szeretteim” szóval. Csak ebben a helyzetben beszélhetünk jogosan úgy, hogy „minket” és „őket”, amikor azokról van szó, akik Szellem nélküliek (19. v.) és ezért „nem az Övéi" (Róm 8,9). Ezek az emberek arra törekedtek, hogy lealacsonyítsák azt, ami jó volt és felmagasztalják azt, ami rossz volt; szabadságról és türelemről beszéltek, de valójában féltékenység, kapzsiság és gőg motiválta őket (mint Káint, Bálámot és Kórét). Ne feledjük, hogy a kegyelem szolgálatra és bizonyságtételre a miénk (vö. a Róm 12.3-8-at a Júd 4-gyel)