Skip to main content

12.04 Szeretet nélküli ragaszkodás a hithez

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 2,1-7

SZELLEME ÁLTAL az Úr szól a gyülekezetekhez. Az Ő ellenőrzése alatt állnak, mert a csillagokat hatalmának jobb kezében tartja. Közöttük jár, észrevesz mindent, igazságosan dicséri azt, ami jó, és elítéli, ami gonosz; ugyanakkor közösségre törekszik velük ugyanúgy, ahogyan kezdetben „az Úr Isten... hűvös alkonyatkor a kertben járt" (1Móz 3,8).

Az efézusi gyülekezet állhatatosan megmaradt az Ura iránti engedelmességben, és az Ő nevéért nem lett félénk szívű. Nyilvánvalóan hasznukra vált az a figyelmeztetés, amelyet néhány évvel azelőtt Páltól kaptak, aki a hamis tanítókról beszélt, akik közülük támadnak majd (ApCsel 20,30). A gonosznak mind a munkásait, mind a tanítóit határozottan elutasították.

Sajnos, volt valami alapvetően rossz dolog ezekkel a hívő emberekkel. Elhagyták első szeretetüket. Urunk mindenekelőtt a szív ragaszkodását óhajtja. A hideg korrektség, a szeretetlen buzgó vallásosság (ortodoxia) csak a róla tett bizonyságtétel hatásos voltának teljes leromlásához vezethet, mivel Ő a szeretet Ura. Az igazság iránti odaadás szeretet nélkül hamarosan rosszindulatú kritikához és eretnekvadászathoz vezet, miközben a szolgálat csupán merev kötelesség lesz a szerető, engedelmes szívek válasza helyett.

Mennyire szükséges tehát, hogy odafigyeljünk a komoly és mégis kegyelmes parancsra, hogy emlékezzünk, hogy megtérjünk és visszatérjünk az előbbi cselekedetekhez! Ha így felismertük szívünk hidegségét, tekintsünk arra a magasságra, ahonnan leestünk. Fürödjünk meg Krisztus szeretetének napfényében.

„Mily békének örvendeztem, amikor Őt megismertem!" (Cowper)

Urunk emlékezik; „Emlékezem... mátkaságod szeretetére" (Jer 2,2).

Az emlékezésre való felszólítással együtt jár a felszólítás a megtérésre. Mindenkinek, akihez Urunk így szól, vissza kell térnie arra a helyre, ahol az odaadás első oltárát felállította, és a valóságos bűnbánat könnyeit hullatva keresnie a szeretet közösségének megújítását a feltámadott Úrral.

Az élet fája, amely a dicsőségben bőven terem, a győzteseknek van megígérve.