Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 3,14-22

KEVÉS SZOMORÚBB igeszakasz lehet, mint ez a mai olvasnivaló, mert itt az üzenet olyan gyülekezetnek szól, amelyben az Úr nem találhatott örömet. Valójában olyan volt az állapotuk, hogy langyos vízhez hasonlította őket. Ez annyira undorító, hogy az Úr így szól; „...kivetlek téged az én számból”! Figyeljük meg azonban, hogy ez a kemény nemtetszés olyan szívből hangzott el, amely mindennek ellenére még mindig szeret, mert „akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem”, és a megtérésre való felhívás az ilyen számára is elhangzott.

A laodíceaiaknak nagyon jó véleményük volt önmagukról. Gratuláltak maguknak, hogy gazdagok, javaik megnövekedtek, és kinyilvánították önelégültségüket. Ha valóban ismerjük Urunkat, és igazán felismerjük, hogy mi kik vagyunk, akkor meg kell alázkodnunk a porig és megvallanunk: „Nincs semmink, ami jó, semmi rajtad kívül, Urunk Jézus .”

Urunk a szavaival az igazság tükrét állította eléjük, hogy meglássák önmagukat, hogy milyenek valójában, hogy szánalmasan szegények és lealacsonyodottak, sajnálatra méltó vakok. Akarnak-e hallgatni a tanácsra? Akkor jöjjenek, és vegyék meg tőle, attól, Aki szól, az igazi gazdagságot, a tiszta öltözetet és a gyógyírt a szemükre, hogy valóban lássanak. Mibe fog mindez kerülni nekik? Semmibe, és mégis mindenbe! Urunk az ajándékozója mindennek, ami jó; mi fizetésképtelen bűnösök vagyunk, nincs semmink, amivel fizethetnénk. De, hogy megkapjuk, amit kínál, az belekerül majd gőgünknek, arroganciánknak, önelégültségünknek minden cseppjébe.

Az Úr, miután felszólította népét, hogy legyen buzgó és térjen meg, elmondja azt az egyénnek szóló dicsőséges felhívást, amelyet olyan gyakran használtak fel evangélium hirdetésében és éneklésben, de először azok felé szólt, akik langymelegek lettek egy gyülekezetben. „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek” - kiáltja. Ezek az emberek annyira önelégültek voltak, hogy nem is hiányolták az Ő jelenlétét maguk között. Igaz lehet ez időnként ránk is? Felhívja az egyént, hogy hallja meg az Ő hangját és nyisson ajtót, mert Ő sohasem lép be erőszakkal. Ha igazán vágyakozunk Őutána, akkor ígérete bizonyos. Velünk vacsorázik és mi Ővele, mert a behívott vendég Úrrá válik.