JÁNOS MOST a tengerparton van, amely kiveti szennyét. Dániel négy fenevadat látott felemelkedni; János csak egyet, amelynek jellemvonásai mind a négyet mutatták. Azok a nagy pogány hatalmak képviselői voltak. Annak, amely most látható, volt egy feje, amely halálosan sebesültnek látszott, de csodálatosan meggyógyult rettenetes karikatúrájaként a Báránynak, Akit megöltek, de újra él. Az olvasnivaló nyelvezete nem teszi lehetővé, hogy általános értelemben egy államra gondoljunk, inkább egy egyénről van szó, akit a sárkány, a Sátán látott el hatalommal. Ez az egyén mindannak megtestesítője, ami antikrisztusi, és ezért ő az Antikrisztus, akinek hatalom adatott 3 1/2 évre. Káromolja a szent Istent; kihívóan szembeszáll Isten trónjával, és nemcsak általános hatalmat gyakorol egy ideig, hanem háborút folytat azokkal, akik igazak Isten előtt. Ezek között a rettenetes körülmények között meg fog látszani a szentek igazi jelleme, nem fegyveres ellenállásban, hanem türelmes elszenvedésben Őérette. Nem volt-e igaz ez minden időben?
Ez a rettenetes uralkodó önmagának isteni tiszteletet is követel, ahogyan a római és más császárok tették. A szentek részéről azt mondani, hogy a császár az Úr, és illatáldozatot felajánlani neki, Krisztus megtagadása lenne, mert azt ajánlanák fel a császárnak, ami egyedül Istent illeti meg.
Egy másik fenevad emelkedik ki, ez a földből jön, megjelenésében különbözik, de jellemében ugyanolyan, mint az első, úgyhogy teljes a gonosz „háromság". Ránézésre szelíd, de beszédében kegyetlen, úgy jár el, mint az első prófétája, elérve, hogy azt imádják, és megtéveszti az embereket a benne lévő sátáni hatalommal. Cowper mondta a következőket: „Aki gyűlöli az igazságot, a hazugságok balekja lesz." Pál mondta sokkal korábban: „Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak" (2Tesz 2,11).
Ahogyan Isten elpecsételi az Övéit, ő is alkalmaz egy jelet azokon az embereken, akik ehhez a gonosz trióhoz tartoznak. A vadállat imádásának vagy a jel elfogadásának a megtagadása halált jelent majd. A vadállat száma vajon annak a teljességnek a jele-e, amit az ember erőfeszítésével elérhet, hogy Istenhez hasonló legyen? Ebben a lidércnyomásos világban lesz látható az, amit Swinburne istenkáromló módon leírt: „Dicsőség az embernek a magasságban."