Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 18,1-24

MA a hangsúly Babilon kereskedelmi sikerein van. Fényűzése nagy, de közeledik a gyors és hirtelen vég. Minthogy a pusztulás közeledik, Isten népét felszólítják, hogy jöjjön ki belőle, nehogy szenvedjen az istentelenekkel. Ennek a gyakorlati fontossága számunkra az, hogy ne legyünk részesei modern világunk kapzsiságának, és ne legyünk a nyereség szerelmesei. Ez ellen nagyon komoly figyelmeztetést adott Pál Timóteusnak (1Tim 6,10.17). Urunk maga jelentette ki, hogy nem szolgálhatunk Istennek és a Mammonnak.

Amikor Bábel férfiai tornyot építettek, a cél az volt, hogy elérjék az eget, de Babilonról az van kijelentve, hogy bűnei az égig értek; ezért ítélete igazságos volt. Ő, aki ezt mondta gőgjében „semmi gyászt nem látok", egy napon megtapasztalja a végső katasztrófát, és a földig égetik.

A föld nagyjai, akik fényűző éltet éltek az ő gazdagsága következtében, nagy félelemmel távol állnak, siránkozva felette. Így tesznek a kereskedők is, akiknek kereskedelmi forgalma semmivé lett. Árucikkeik között emberi testek és lelkek vannak. Ez a kép volt Bunyan gondolatában, amikor mesterművében ezt „hiúság vásárának" nevezte. Miközben szükségünk van arra, hogy felhasználjuk a világ dolgait, ne éljünk azokkal vissza (lásd: 1Kor 7,31). Őrizkednünk kell attól, hogy magunkévá tegyük a kereskedelmi Babilon szellemiségét, amely tagadja, hogy az emberi élet nemcsak azoknak a dolgoknak a bőségéből áll, amelyet birtokol. Azok a dolgok, amelyek megmaradnak, a mennyben várnak azokra, akik Istent szeretik.

Miközben a királyok és kereskedők hangosan siránkoznak, a menny örvendezik a gonoszság eme halmazatának leomlásán. Ahogyan a fejezet végén olvassuk, rettenetes befejezést látunk ezeknek a szavaknak az ismétlésében: „többé... nem". Ez az ember világának, vallásának, politikájának, kereskedelmének és művészetének a vége. Mostantól az Úr uralkodik, mint Király, és egyedül az Ő akarata a döntő.

Babilon igazi jelleme, ahogyan az Úr látja, a vég idején lesz nyilvánvaló, mert Ő mondta: „Nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne" (Lk 12,2). Babilonban volt található mindazoknak a vére, akiket megöltek a földön. Ez volt bűneinek iszonyú nagysága.