ITT VAN az egész könyv csúcspontja. Megjelenik maga a Király! A megjelenést dicsőítő kórus hirdeti, és nagy fináléval fejeződik be: „Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható!"
Az egész könyv három vacsorára hivatkozik. Az első a laodíceai levélben van, ahol az Úr azokkal fog vacsorázni, akik szeretetben válaszolnak a hívására. A másik a Bárány menyegzői vacsorája, ahol teljes az öröm, az Úr öröme, Aki önmagát adta Gyülekezetéért, hogy ez a szellemi egység megvalósulhasson. A menyasszony teljesen felkészült, a tisztaság és szentség ruháiba öltözött, ahogyan Pál írta: „Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben a Gyülekezetét, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzés, vagy valami afféle" (Ef 5,27). Milyen boldog mindenki az ünnepi örömnek ebben a páratlan jelenetében, aki meghívást kapott a részvételre! A kijelentést megerősíti, hogy ezek Isten igaz mondásai, és mindez olyan csodálatos, hogy János leborul, hogy imádja az angyalt, de az megtiltotta, hogy ezt tegye, mert az imádat egyedül Istent illeti meg.
A harmadik vacsora hátborzongató. Időrendben az előbbi előtt zajlik le. Azoknak a végét jelenti, akik meghalnak a nagy vereségben. Régebben, amikor nagy hadseregek meneteltek valahova a harctérre, azt mondták, hogy a katonák felnéztek és megátkozták a fejük felett röpködő dögevő madarakat, mert tudták, mit jelentenek.
E két utolsó vacsora előtt jelenik meg a Király a megnyílt égen keresztül. A leírás megindítóan fenséges. Nevében megtanuljuk ember voltának odaadását, mert Ő Hűséges és Igaz; halljuk istenségének kinyilatkoztatását, mert Ő Isten Igéje; harmadik nevében pedig látjuk szuverenitásának bemutatását, mert királyoknak Királya és uraknak Ura. A menny seregeitől körülvéve jön, hogy igazságot gyakoroljon a föld felett, és szájának kardjával megölje a hitetleneket. Az emberi ostobaság olyan nagy, hogy a Király a világ haderőivel találja szembe magát, amelyeket a fenevad és a hamis próféta vezet. Egy ilyen ütközet kimeneteléről egy pillanatig sem lehet kétség. A vezetőket elevenen elfogják, és a tűz tavába vetik.
A Király visszatért, hogy elfoglalja azt a helyet, amely az Övé volt már keresztje győzelmének érdeméért.