EZ az igeszakasz valójában úgy van leírva, mint az örök igazságok szellemi kinyilatkoztatása. János ismét a Szellem által látja Isten városát egy magas hegy tetejéről. Ez olyan magasságokban van, ahonnan a legjobbak lehetnek a kilátások, és ilyen szellemi magaslatokon járva és ilyen dolgokat látva az ember joggal örvendezhet és felkiálthat: „Mit művelt Isten!" (4Móz 23.23).
A városra tekintve János hét csodálatos dolgot lát. Látja szépségét, mert Isten dicsőségét hordozza. Aki a szépség tökéletessége rajta. Amikor az ember megcsinálja a maga bálványait azok mindig förtelmesek. Istenünk az összehasonlíthatatlan Úr Jézusban mutatta meg dicsőségét, aki minden tekintetben szeretetre méltó. A városnak nagy és magas fala van, ami biztonságáról beszél, és a város sokoldalúsága látszik abban, hogy kapui vannak minden égtáj felé. Figyeljük meg, hogy mind Izráel, mind a Bárány apostolai kapcsolatban állnak ezzel a várossal. Méreteiben emlékeztet Pál nagy imájára, amelyben ezt olvassuk: „mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység” (Ef 3,18) (MBT).
A földi városnak volt egy szentélye, amely el volt különítve más részektől; de Isten városában nincs elkülönülés, szentsége olyan, hogy nincs benne templom! Az egész egyetlen szentély, mert mindent átjár a Mindenható Úr Istennek és a Báránynak közvetlen jelenléte. Világossága is olyan, hogy nincs szüksége semmilyen mesterséges világításra. Isten, aki Világosság, ott lakik, és a Bárány is, Akinek élete az emberek világossága.
Amikor az Úr itt volt, az Ő tisztasága éles ellentétben állt Heródes templomának tisztátalanságával (Jn 2,16); helyette Ő „testének templomáról" beszélt (21. v.), ami akkor lesz nyilvánvalóvá, amikor a Bárány lesz a mennyei város temploma (Jel 21,22).
A földön nagy tisztesség az, ha valaki megkapja egy város díszpolgárságát, de a szellemi királyságban mindenki az abszolút szabadság kiváltságait élvezi. A kapukat sohasem zárják be. Éjszakára kellett bezárni egy város kapuit, de itt éjszaka sohasem jöhet el.
Jánost végül emlékeztetik a szent város szeplőtlen tisztaságára. Ott nincs szeplő vagy folt semmi, hogy megzavarjon, semmi, ami csúnya; minden végérvényesen igaz. A lakosok azok, akiknek neve benne van a Bárány életkönyvében, ahogyan Urunk mondta tanítványainak: „...örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10,20).