Skip to main content

01.20 Halászni tilos

„Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg." Zsidók 10,17

A Szentírás egyik legdrágább és legmegnyugtatóbb igazsága az, hogy a Krisztus vére által befedezett bűnöket Isten elfelejti.

Mérhetetlen csoda, amikor olvassuk: „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket" (Zsolt 103,12). Elmondhatjuk Ezékiással: „Hátad mögé dobtad minden vétkemet" (Ézs 38,17). Lélegzetünk is eláll, ahogy halljuk az Urat: „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt" (Ézs 44,22). De még ennél is csodálatosabb, amit a Zsidók 10,17-ben olvasunk: „Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg."

Ha megvalljuk bűneinket, Isten nemcsak megbocsátja, hanem azonnal el is felejti azokat. Nem túlozzuk el az igazságot, ha azt mondjuk, hogy bűneinket azonnal beleveti az ő feledése tengerének mélyébe. Szolgáljon illusztrációképpen egy hívő ember tapasztalata, aki ide-oda hullámzó küzdelmet folytatott egy szokássá vált bűnével. Egyik gyönge pillanatában újra engedett a kísértésnek. Azonnal az Úr színe elé sietett és kifakadt: „Uram, már megint megtettem azt." És akkor mintha hallotta volna, hogy az Úr ezt mondta: „Mit tettél meg újra?" - Amit a történet ezzel mondani akar, az világos: Isten a bűnvalláskor a másodperc tört része alatt már mindent el is felejtett.

Drága ellentmondás az, hogy a mindentudó Isten tud felejteni. Egyfelől Ő mindent tud. Megszámlálja a csillagokat, és mindegyiket a nevén nevezi. Számon tartja küzdelmeinket és könnycseppjeinket. Számon tart minden verebecskét, fejünk minden hajszálát, és mégis elfelejti azokat a bűnöket, amelyeket megvallunk és elhagyunk. Dávid Seamands mondotta: „Nem tudom, hogyan képes Isten mindentudása felejteni, de azt tudom, hogy bűneimet elfelejti."

És még egy utolsó gondolat! Joggal emlegetik azt a mondást, hogy amikor Isten valamit megbocsát és elfelejt, akkor a tenger partján, amelynek mélyére bűneinket vetette, felállít egy táblát ilyen felirattal: „Halászni tilos!" Nem szabad kihalásznom a magam bűneit, vagy a mások bűneit, amelyeket Isten elfelejtett.