Skip to main content

01.29 Hálával elfogadni azt, aki vagyok

„Igen, Atyám, mert így láttad jónak." Máté 11,26

Csaknem minden ember életében vannak dolgok, amelyeket őmaga sohasem keresett volna, amelyektől szívesen megszabadulna, de amelyeken egyszerűen nem tud változtatni. Ilyenek pl. a testi fogyatékosságok, vagy egy krónikus betegség, amely egyszerűen nem hagy nyugton. Esetleg újra meg újra fellépő idegi zavar vagy kedélybetegség.

Oly sok ember él keserűen és leverten, aki csak arról álmodik, hogy: mi lenne, ha... Ha nagyobb lenne. Ha csinosabb lenne. Ha egy másik családba, másik fajba született volna, vagy más lenne a neme. Ha olyan lenne a testi felépítettsége, hogy a sportban vihetné valamire. Tökéletes egészségnek örvendhetne...

Az a lecke, amit ezeknek az embereknek meg kell tanulniuk, a következő: az igazi békesség titka abban rejlik, hogy amin nem tudunk változtatni, azt fogadjuk el. Isten kegyelme által vagyunk, akik vagyunk. Isten végtelen szeretettel és bölcsességgel tervezte el életünket. Ha mindent olyan tökéletesen meg tudnánk ítélni, ahogyan Ő, akkor mi is pontosan így rendeznénk el a dolgokat. Ezért kellene nekünk is elmondanunk: „Igen, Atyám, mert így látod jónak."

De még egy lépéssel tovább is kell mennünk. Nem szabad mindezeket a dolgokat szelíd beletörődéssel elfogadnunk. Miközben tudjuk, hogy mindezt a Szeretet Istene engedi meg, akkor ezekért hálát szabad adnunk! Pál háromszor is könyörgött azért, hogy Isten távolítsa el a tövist a testéből. Mikor azután az Úr elég kegyelmet adott neki, hogy el tudja viselni a tövist, akkor így kiáltott az apostol: „Legszívesebben tehát az erőtlenségemmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem" (2Kor 12,9).

A szellemi érettség jele, ha az élet látszólag visszás körülményei közepette örvendezünk, és azokat Isten nevelő eszközének tudjuk tekinteni. Fanny Crosby (1823-1915, amerikai ismert evangéliumi énekszerző) életében nagyon korán megtanulta ezt a leckét. Mindössze nyolcéves volt a hathetes korától fogva vak költőnő, amikor az alábbi verset írta:

Milyen boldog gyermek vagyok én,
jóllehet, semmit sem látok.
Elhatároztam, hogy magamban
szemlélem majd a világot!

Milyen sok áldást élvezek én,
amilyen másnak nem jutott!
Vakságom miatt sóhajtozni
nem akarok! - Nem is tudok!