„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok." Máté 10,8
A világ egyik legnagyobb hegedűművésze, Fritz Kreisler mondta: „Mikor megszülettem, a zene már benne volt a szervezetemben. Ösztönösen ismertem a partitúrákat, még mielőtt az ábécét megtanultam volna. A Gondviselés ajándéka volt ez, nem én dolgoztam meg érte. Ezért tulajdonképpen még köszönetet sem érdemlek a zenéért... A zene túlságosan szent ahhoz, hogy áruba bocsássuk. És azok az őrült fellépti díjak, amelyeket ma híres muzsikusok követelnek, gaztett a társadalom ellen."
Szívükre kellene venniük ezeket a szavakat mindazoknak, akik az Úr ügyében fáradoznak. A Krisztusért való szolgálat az adás szolgálata, nem pedig a kapásé. A kérdés nem az: „Mi hasznom lehet belőle!", hanem sokkal inkább: „Hogyan adhatom tovább az evangélium üzenetét az embereknek a lehető legjobban!" Az Úr szolgálatában sokkal jobb, ha én hozok áldozatot, mintha hasznom van belőlük.
Igaz, hogy „méltó a munkás a maga bérére" (Lk 10,7), és hogy „akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek" (1Kor 9,14). Ez azonban még senkit nem jogosít fel arra, hogy azért, amit ad, bizonyos árat követeljen, arra sem, hogy hatalmas jogdíjat számítson fel valaki egy-egy ének előadásáért. Nem jogosít fel arra, hogy bárki is nagy honoráriumot kérjen egy-egy munkájáért!
Simon mágus pénzért akarta megvásárolni azt a hatalmat, hogy másokkal a Szent Szellemet közölni tudja (Csel 8,19). Valamiféle új jövedelmi forrást látott benne. Emiatt az ő nevét használják mindmáig a vallási kiváltságok pénzért történő adására, vételére (szimónia). Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a vallásos világ ma szimóniával van átitatva.
Ha a pénzt ma kivonnák az úgynevezett keresztyén munkából, akkor a munka nagy része azonnal leállna. De még mindig maradnának az Úrnak hűséges szolgái, akik tovább szolgálnának, erejük fogytáig.
Ingyen kaptuk; ingyen kellene adnunk is. Minél többet adunk, annál nagyobb az áldás, a jutalom - jó, megtetézett mértékkel.