„Isten ugyanis, Aki ezt monda: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán." 2Korintus 4,6
Szó szerint ez áll itt: „Ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy azt továbbsugározzuk...". Megtudjuk itt, hogy Isten gondolatai szerint mi nem az Ő áldásainak végállomásai, hanem csatornái vagyunk. Az a kifejezés, hogy „Ő gyújtott világosságot szívünkben", a megtérésünkre vonatkozik. Ő, Aki a teremtéskor világosságot parancsolt, az új teremtéskor Maga gyújtott világosságot a szívünkben.
Ezt azonban nem azért tette, hogy áldásait önző módon önmagunkban felhalmozzuk. Szándéka inkább az volt, hogy az Ő Krisztus arcán felragyogó dicsőségét rajtunk keresztül másoknak is tudtul adja.
Hasonló módon beszél Pál arról, hogy Isten úgy látta jónak, „hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem Őt a pogányok között" (Gal 1,16). Isten kinyilatkoztatja bennünk Fiát, hogy mi másoknak nyilatkoztassuk ki Őt. (Mikor évekkel ezelőtt ez az igazság világossá lett előttem, ezt írtam Bibliám fedőlapjára:
Ha te voltál az egyetlen, akiben egy ember Jézus Krisztusból valamit megláthat, mondd, mit látna akkor?)
Teljesen igaza van Ian MacPhersonnak: „Igét hirdetni nagyszerű, magasztos, tiszteletet parancsoló dolog - természetfölötti cselekedet, egy SZEMÉLY közvetítése egy személy által egy csoport személynek, miközben ez a közvetítendő SZEMÉLY az örök Jézus Krisztus."
Csatornáid vagyunk csupán, áldott Mesterünk,
de ha csodás erőd után képesek leszünk,
rajtunk keresztül áramlik szent akaratod:
életünk, míg ki nem alszik, felhasználhatod!