"Aki nincs ellenetek, az veletek van." Lukács 9,50
Első pillantásra ez a vers a tegnapinak ellentmondani látszik, de természetesen nem ez a helyzet. A Máté 12,30-ban (és a Lukács 11,23-ban) az Úr a farizeusokhoz szól, akik nem akarnak hinni, és világossá teszi előttük: „Ha nem vagytok velem, akkor ellenem vagytok." Itt azonban valami másról van szó. A tanítványok éppen el akartak tiltani valakit, aki az Úr Jézus nevében démonokat űzött ki. Egyetlen vádjuk vele szemben az volt, hogy nem csatlakozott hozzájuk. Ebben az összefüggésben mondja az Úr Jézus: „Ne tiltsátok meg! Aki nincs ellenetek, veletek van."
Amikor a szabadításról van szó, akkor mindazok, akik nem Krisztus mellett vannak, ellene vannak. Amikor azonban szolgálatról van szó, akkor mindazok vele vannak, akik nincsenek ellene.
Nem az a dolgunk, hogy mások útjába akadályokat gördítsünk, ha azok az Urat szolgálják. Nagy és tágas a világ, van benne elég hely mindnyájunknak, akik az Urat akarjuk szolgálni, anélkül, hogy egymás lábára taposnánk. Vegyük azért szívünkre az Úr szavait: „Ne tiltsátok meg!"
Vegyük azonban észre azt is, hogy az Úr nem azt mondta Jánosnak és a többieknek, hogy most csatlakozzanak ahhoz az emberhez. Egyesek olyan módszereket használnak, amelyeket mások nem fogadhatnak el. Vannak, akik az igehirdetésükben máshová helyezik a hangsúlyt. Egyeseknek több világosságuk van, mint másoknak. És egyeseknek megadatott a szabadság, hogy olyan dolgokat cselekedjenek, amilyenek másoknál rossz lelkiismeretet okoznak. Nem várhatjuk el minden hívőtől, hogy ugyanolyan módon szolgáljon, ahogyan mi helyesnek látjuk. De szívből örvendezhetünk, valahányszor az evangélium győzedelmeskedik, ahogyan Pál is tette. Ő így vélekedett: „Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. Mert miről van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok" (Fil 1,15-18).
Sam Shoemaker (1893-1963, amerikai lelkész és író) föltette a sürgős kérdést: „Mikor tanuljuk meg már végre, hogy korunk nagy háborújában, amelyben a világosság harcol a sötétség ellen, támogatnunk kell a szövetségeseinket, még ha azok nem is felelnek meg mindenben a mi személyes ízlésünknek? Mikor tanuljuk meg, hogy minden keresztyénnek össze kell dolgoznia és együtt kell harcolnia, hogy szembeszállhassunk az Antikrisztus áradatával?"