Skip to main content

02.23 Hallgat rá a bölcs

„Hallgat rá a bölcs." Példabeszédek 1,5

A Példabeszédek könyve szerint a bölcs és a bolond között az alapvető különbség az, hogy a bölcs kész (a jó tanácsot) meghallani, a bolond azonban nem.

Itt egyáltalán nem a bolond értelmi felfogóképességéről van szó. Lehet akár rendkívüli intelligenciája is. Csak éppen senkitől nem fogad el tanácsot. Abban a tévedésben szenved, hogy tudása határtalan, ítélete pedig tévedhetetlen. Ha barátai tanácsot akarnak adni neki, csak gúnyt és haragot aratnak fáradozásukért. Látják, hogyan igyekszik szabadulni bűnös és ostoba cselekedeteinek következményeitől, de nem tudják megakadályozni a szerencsétlenséget. És így támolyog az egyik káoszból a másikba. Hol pénzügyi katasztrófa sújtja. Hol személyes életében támad zűrzavar. Hol az üzlete került a csőd szélére. Ő azonban bebeszéli magának, hogy az élet „rossz kártyákat" osztott neki. Soha eszébe sem jut, hogy önmagának ő a leggonoszabb ellensége. Nagyvonalúan osztogatja tanácsait másoknak, és teljesen elfelejti közben, hogy a saját életét nem tudja rendezni.

A bölcs embert más fából faragták. Tisztában van azzal, hogy minden ember agyvelejének vezetékei a bűneset által összekuszálódtak. Tudja, hogy mások egy problémánál néha olyan szempontokat látnak, amely az ő figyelmét elkerülte. Készségesen elismeri, hogy olykor emlékezete is kihagy, és összezavarja a dolgokat. Tanítható, és készséggel elfogad minden olyan információt, amelyek segíthetnek neki a helyes döntésben. Sőt, igyekszik minél többektől tanácsot kérni, mert tudja, hogy „segítséget jelent, ha sok a tanácsadó" (Péld 11,14). Mint minden ember, úgy ő is elkövet hibákat alkalmanként. De megvan benne az az egészséges tulajdonság, hogy tanul saját hibáiból, és minden csődje ugródeszkául szolgál a következő sikerhez. Hálás a megérdemelt dorgálásért, és készségesen mondja: „Helytelenül cselekedtem. Bocsánatot kérek." A bölcs gyermekek alávetik magukat a szülői nevelésnek, a bolondok pedig lázadoznak ellene. A bölcs fiatalok engedelmeskednek az erkölcsi tisztaságra vonatkozó bibliai előírásoknak: a bolondok vakon követik vágyaikat. A bölcs felnőttek mindent aszerint ítélnek meg, hogy kedves-e az Úrnak; a bolondok tulajdon jótetszésük szerint cselekszenek.

Így van aztán, hogy a bölcsek egyre bölcsebbek lesznek, míg a bolondok saját bolondságuk foglyaivá válnak.