Skip to main content

02.26 Elismerés, de kitől?

„Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" János 5,44

Ezekkel a szavakkal az Úr arra utal, hogy nem lehet egy időben az emberek tetszését keresni, és Istennek is kedvében járni. Azt is világossá teszi, hogyha már egyszer az emberek elismerésére törekedtünk, akkor a hitéletre nagy ütést mértünk.

Hasonló módon fejezi ki Pál apostol azt, hogy erkölcsileg mennyire összeegyeztethetlen az emberektől való dicséretre törekvés az Istentől való elismeréssel: „Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" (Gal 1,10b).

Hadd illusztráljam ezt egy gyakorlati példával. Tegyük fel, hogy van egy hívő fiatalember, aki a tudomány valamely ágából tudományos fokozatot akar elérni. De szeretné ezt a fokozatot egy igazán híres és elismert egyetemen megszerezni. Sajnos azonban mindazok a híres és elismert egyetemek, amelyeken ezt el lehet érni, olyanok, hogy tagadják a hit alapvető igazságait. Ahhoz azonban, hogy a mi fiatal hívőnk neve mellé illeszthesse a tudományos fokozatot, szükséges az a készség, hogy azt olyan emberek kezéből vegye át, akik - jóllehet kiváló tudósok -, Krisztus keresztjének ellenségei. Csaknem elkerülhetetlen, hogy a felkészülés során ez a hívő fiatalember meg ne gyengüljön. Megnyeri a címet, de soha többé nem beszél azzal a meggyőződéssel, mint azelőtt...

Ha valaki ebben a világban ismert tudós akar lenni, nagy kockázatot vállal. Fenyegeti az az alattomos veszély, hogy megalkuszik, feladja a bibliai alapelveket a liberális szemlélet kedvéért, és végül jobban bírálja a fundamentalistákat, mint a modernistákat.

A keresztyén iskolák gyötrelmes választás előtt állnak - dönteniük kell: törekedjenek-e iskolájuk és tanítási módszerük hivatalos elismerésére, vagy ne arra törekedjenek. A hivatalos „elismerés" utáni vágy nagyon gyakran azzal jár együtt, hogy felhígítják a bibliai alapelveket, és átvesznek olyan elveket, amelyeket nem a Szent Szellemmel teljes emberek állapítottak meg.

Amire teljes erőnkből törekednünk kell, az, hogy életünk Isten előtt próbált, Általa „elismert" legyen. A más megoldás túl drága, mivel „a pénzen, amelyet az elárult igazságért kapunk, mindig - ha nem is jól láthatóan - rajta van az Antikrisztus képe" (F. W. Grant).