„Azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket…" 1Korintus 1,27
Ha egy asztalos szemétre való hulladékfából nagyszerű bútort tud készíteni, akkor ezzel nagyobb becsületet szerez magának, mintha a legjobb anyagot használta volna fel. Ha Isten hasonló módon a bolondokat, a nem előkelőket és gyöngéket használja föl, hogy belőlük nagyszerű mesterművet formáljon, ez még jobban dicsőíti őt. Az emberek nem tulajdoníthatják a sikert a nyersanyagnak; kénytelenek elismerni, hogy csak az Úr lehet az, akit ezért tisztelet illet.
A Bírák könyve ismételten kiábrázolja azt a tényt, hogy Isten e világ gyöngéit használja fel arra, hogy az erőseket megszégyenítse. Éhud pl. balkezes benjámini volt. A bal kéz a Szentírásban gyöngeségről beszél. És Éhud mégis megölte Eglónt, Móáb királyát, és így harcolt ki Izráel számára nyolcvan évig tartó nyugalmi időszakot (Bír 3,12-30).
Samgár ökörösztökével ment csatába, és mégis levert 600 filiszteust ezzel a sajátos fegyverrel, és megszabadította Izráelt (Bír 3,31). Debóra az ún. „gyöngébb nem"-hez tartozott, és mégis Isten erejével hatalmas győzelmet aratott a kánaániták fölött (Bír 4,4; 5,31). Bárák 10000 gyalogos katonájával, emberileg nézve nyomorúságosan szegény haderőt képviselt Sisera 900 vas harci szekerével szemben, és mégis legyőzte az ellenséges sereget (Bír 4,10.13). Jáél, a „gyöngébb nem" egy másik tagja megölte Siserát, olyan lehetetlen fegyverrel, mint a sátorcövek. Gedeon a midjániták ellen olyan sereggel vonult fel, amelyet Isten 32 000-ről 300 főre csökkentett le (7,1-7). Serege egy midjánita katona álmában árpakenyér formájában jelent meg. Mivel az árpa a szegények eledele volt, azért ez a szegénység és a gyöngeség képe volt (7,13). Gedeon seregének szokatlan fegyverei cserépfazék, fáklya és kürt voltak (7,16). S mintha még ez sem lett volna elég ahhoz, hogy - emberileg szólva - a vereséget biztosítsák, a fazekakat még össze is kellett törniük (7,19). Abimelek asszony kezétől halt meg, aki egy nagy követ ejtett a fejére (9,53). Tólá neve azt jelentette: féreg, ami igazán nem valami dicsőséges név egy katonai szabadító számára (10,1). Sámson anyja névtelen, meddő asszony volt (13,2). Végül azonban Sámson ezer filiszteust ölt meg, méghozzá nem is valami veszedelmes, halált hozó fegyverrel: szamárállcsonttal (15,15).