Skip to main content

03.06 Szívesség

„A Szellem gyümölcse: ...szívesség..." Galata 5,22

A szívesség szelíd, jóságos, adakozó belső magatartás, amely kifelé nagyobb vagy kisebb mértékű előzékenységben, jó cselekedetekben és segítőkészségben mutatkozik meg. A szíves ember nem goromba; könyörületes és nem közömbös; segítőkész, telve részvéttel. Tapintatos, együttérző és elnéző.

Létezik természetes szívesség, amelyet a világ emberei tanúsítanak egymás iránt. A Szent Szellem által munkált szívesség azonban természetfölötti. Messze meghaladja azt, amennyi az embertől telik. Képessé teszi a hívőt arra, hogy kölcsönadjon, és ne várjon vissza semmit; hogy vendégszerető legyen olyanokkal szemben, akik nem tudják viszonozni. Erőt ad ahhoz, hogy a sértésre udvariassággal válaszoljon.

Az egyik keresztyén egyetemi hallgató ilyen természetfölötti szívességet gyakorolt egy másik hallgatóval szemben, aki iszákos volt. Ez utóbbi magatartása végül is olyan undorítóvá vált, hogy társai hátat fordítottak neki, és még a szobáját is felmondták a kollégiumban. A keresztyén hallgatónak a szobájában volt egy másik ágy, és meghívta ezt az iszákos fiút, hogy lakjék nála. Számos éjszakán volt kénytelen a hívő fiatalember lakótársa hányadékát eltakarítani, őt magát levetkőztetni, megfürdetni és ágyba tenni. A keresztyén szívesség csodálatos bemutatása volt ez.

És - hogy befejezzem a történetet - megérte. Egy józan pillanatában ingerülten kérdezte meg tőle lezüllött szobatársa: „Mondd már, miért teszed meg mindezt velem? Mire megy ki az egész?' A keresztyén válasza az volt: „A lelkedre" - és valóban, a fiú lelke megmenekült.

Amikor dr. Ironside egyszer kitakarította a pincéjét, hívott egy ószerest, hogy megkérje, vigye el a régi újságokat, folyóiratokat, rongyokat és ócskavasakat. Dr. Ironside úgy tett, mintha az ócskaságokért jó árat akart volna kapni, de természetesen az ócskás győzött. Mikor az utolsó csomagot is kivitte a teherautójába, Ironside kedvesen visszahívta, és azt mondta: „Még valamit elfelejtettem. Ezt szeretném önnek adni az Úr Jézus nevében" - és átadott neki egy kisebb összeget.

Az ószeres ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Eddig még soha senki nem adott nekem semmit Jézus nevében."

,A Szellem gyümölcse pedig: ...szívesség..."