Skip to main content

03.14 Hogyan hallgatod?

„Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok." Lukács 8,18

Keresztyén életünkben nemcsak arról van szó, hogy mit hallunk, hanem arról is, hogyan hallgatjuk azt.

Lehet Isten Igéjét közömbös magatartással hallgatni. Olvashatjuk a Bibliát mint minden más könyvet, s közben nem gondolunk arra, hogy benne a mindenható Isten szól hozzánk.

Lehet kritikus magatartással hallgatni. Ítéletet mondunk a Biblia fölött, ahelyett, hogy engednénk magunkat általa megítéltetni.

Hallgathatjuk lázadó magatartással. Ha olyan igehelyekre akadunk, amelyek a tanítványság szigorú követelményeivel foglalkoznak, vagy az asszonyok alárendeltségével, fölháborodunk és megtagadunk minden engedelmességet.

Lehetünk feledékeny hallgatók, mint az ember Jakab levelében, „aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt" (Lk.1,23-24).

A legtöbben vannak talán az eltompult hallgatók. Ezek már gyakran hallották az Igét, de érzéketlenné és keménnyé váltak. Gépiesen hallgatnak meg egy igehirdetést. Rutinná lett náluk. Fülük eltompult. Magatartásukban az van: „Ugyan, mit tudsz nekem még mondani, amit már rég nem hallottam volna?"

Minél többet hallgatjuk Isten Igéjét anélkül, hogy követnénk, amit hallottunk, annál jobban eldugul a fülünk. Ha nem akarunk hallani, lassanként elveszítjük a képességet a hallásra!

A legjobb mód tisztelettel, engedelmesen és komolyan hallgatni. Azzal az elhatározással nyúljunk a Bibliához, hogy megcselekesszük azt, amit mond, még ha senki sem tesz is úgy. Bölcs az az ember, aki nemcsak hallgat, hanem cselekszik is. Isten olyan embereket keres, akik tisztelik az Ő Igéjét (Ézs 66,2).

Pál dicséri a tesszalonikaiakat, hogy amikor hallgatták Isten Igéjét, azt „nem emberi beszédként fogadták be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az" (1Tesz 2,13). Ugyanígy ügyeljünk mi is arra: hogyan hallgatunk.