Skip to main content

03.23 Áldozat

„Nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak." 2Sámuel 24,24

Amikor Dávid parancsot kapott, hogy áldozatot mutasson be azon a helyen, ahol az Úr véget vetett a dögvésznek, Arauná önként, ajándékképpen fölkínálta neki szérűjét, az áldozati marhákat és a tűzifát. Dávid azonban ragaszkodott hozzá, hogy fizessen mindezekért a dolgokért. Nem akart olyasmit áldozni az Úrnak, ami semmibe sem került neki.

Tudjuk, hogy semmibe nem kerül keresztyénné lennünk, de azt is tudnunk kell, hogy az igazi tanítványi élet bizony sokba kerül. „Az ami semmibe sem kerül nekünk, semmit sem ér."

Odaadásunk mértékét gyakran bizonyos meggondolások határozzák meg, a kényelmesség és a ráfordítandó költség. Persze, hogy elmegyünk az imaórára, ha nem vagyunk éppen fáradtak, vagy nem fáj éppen a fejünk. Igen, szívesen vezetjük a bibliaórát, hacsak nem jön közbe egy hétvége a hegyekben.

Annak gondolata, hogy nyilvánosan és hangosan imádkozzunk, bizonyságot tegyünk vagy az evangéliumot hirdessük, elbizonytalanít és szorongást kelt bennünk - ezért inkább csöndben maradunk. Semmi kedvünk részt venni a hajléktalan-misszió munkájában, mert attól tartunk, hogy tetveket vagy bolhákat szedünk össze. A missziói mezők minden gondolatát elutasítjuk, mert félünk a kígyóktól és pókoktól.

Adományunk gyakran inkább borravaló, mintsem áldozat. Azt adjuk, amit különben sem nélkülözünk - szemben az özvegyasszonnyal, aki mindenét odaadta. Vendégszeretetünk mértékét a költségek, a háztartásunkban okozott kényelmetlenség és rendetlenség határozza meg - ellentétben azzal a lelkigondozóval, aki elmondta, hogy lakásának minden szőnyege tele van már foltokkal, az ott tartózkodó részegek hányadékának nyomaival. A szükségben lévő embertársainkkal szemben segítőkészségünk azonnal megszűnik, mihelyt lepihenünk - ellentétben azzal a gyülekezeti elöljáróval, aki kész volt bármilyen órában ágyából is felkelni, hogy valakinek szellemi vagy anyagi téren segíthessen.

Ha Krisztus hívása elérkezik hozzánk, gyakran azt kérdezzük: „Mi hasznom van belőle?" vagy „Kifizetődik ez?" Pedig inkább azt kellene kérdeznünk: „Olyan áldozat ez, amely valóban kerül valamibe nekünk?' Találóan mondta valaki: „Szellemi-lelki életünkben jobb, ha a dolgok kerülnek nekünk valamibe, mintha a dolgok kifizetődnek."