Skip to main content

04.05 Megbocsátás

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." Efézus 4,32

Az írás szerint a megbocsátással kapcsolatban van egy meghatározott sorrend, amelyre ügyelnünk kell! Ha követnénk ezt a sorrendet, sok fej- és gyomorfájástól kímélnénk meg magunkat.

Ha igazságtalanság ér bennünket, az első lépésünk az, hogy az illetőnek szívből megbocsátunk. Még nem mondjuk meg neki, hogy megbocsátottunk, de ha szívből megbocsátottunk, akkor letesszük a dolgot a kezünkből, hogy az már csak az ő és az Úr dolga lesz. Ezzel elejét vesszük annak, hogy gyomornedvünk kénsavvá alakuljon, és megkíméljük magunkat sok más gonosz testi és érzelmi zavartól.

Azután elmegyünk az illető testvérhez, és négyszemközt figyelmeztetjük (Lk 17,3). Ahelyett, hogy másoknak továbbmondanánk, milyen igazságtalanság esett meg velünk, az Írás világosan mondja: „Intsd meg őt négyszemközt" (Mt 18,15). Meg kell kísérelnünk a problémát lehetőleg egymás között elintézni.

Ha nem hajlandó bűnbánatra, és nem kér bocsánatot, akkor egy vagy két tanúval menjünk el hozzá (Mt 18,16). A Szentírás szerint ez elegendő alap ahhoz, hogy az igazságtalanságot elkövető ember magatartásáról megbízható bizonyíték legyen.

Ha még erre sem hajlik meg, akkor a tanúkkal együtt vigyük az ügyet a gyülekezet elé. És ha a gyülekezet ítéletére sem akar hallgatni az illető, akkor természetesen ki kell zárni a közösségből (Mt 18,17).

De ha a történések folyamán az illető megbánja, amit tett, akkor bocsássunk meg neki (Lk 17,3). Szívünkben már rég megbocsátottunk, de most ezt a bűnbocsánatot átvisszük a gyakorlatba is. Fontos itt, hogy ne intézzük el egy könnyed legyintéssel a dolgot, tehát ne mondjuk: „Jó, rendben van minden. Alapjában véve nem is vétettél ellenem." Inkább mondjuk azt: „Szívesen megbocsátok neked. Ezzel az egész ügy le van zárva. Térdeljünk le és imádkozzunk együtt."

A bűnvallás és bűnbánat szégyene talán visszatartja majd az illetőt, hogy újra ártson nekünk. De még ha megismétli is a bűnét, és újra megbánja, akkor megint meg kell bocsátanunk neki. És ha naponta hétszer vét ellenünk, és hétszer megbánja, akkor hétszer kell megbocsátanunk neki - függetlenül attól, hogy hiszünk-e bűnbánatának őszinteségében (Lk 17,4).

Sohasem feledhetjük el, hogy nekünk mérhetetlenül sok bűn bocsáttatott meg! Ezért nem szabad haboznunk, hogy másoknak ellenünk elkövetett jelentéktelen bűnét megbocsássuk, ahogyan azt az Úr nekünk a példázatban parancsolja (Mt 18,23-25).