„...aki naggyá akar lenni közületek, legyen a szolgátok, és aki közületek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Máté 20,26-27
Mi az igazi nagyság?
Ebben a világban az a nagy, aki gazdagsággal és hatalommal járó tisztséget küzdött ki magának. Egész sereg beosztottja van, akik mind arra várnak, hogy parancsát teljesítsék. Bárhová megy, kivételes bánásmódban részesül. Állásánál fogva tisztelettel tekintenek rá az emberek. Sohasem kell lehajolnia, hogy valamiféle alantas munkát végezzen; mindig akadnak mások, akik ezt elvégzik helyette.
A mi Urunk országában azonban egészen másként vannak a dolgok. Itt a nagyságot azzal a mértékkel mérik, amellyel mi szolgálunk másoknak. Az a nagy, aki lehajlik, hogy rabszolga legyen mások számára. Nincs olyan szolgálat, amelyet túl alacsonynak tartana. Nem vár különleges bánásmódot, sem hálát. Amikor egyszer George Washington egyik embere meglátta, hogy a tábornok alantas szolgai munkát végez, ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Tábornok úr, ön túlságosan is nagy ember ahhoz, hogy ilyesmit végezzen." Washington így felelt: „Ó nem, éppen a megfelelő magasságom van meg hozzá."
A Lukács 17,7-10 alapján Roy Hession emlékeztet arra, hogy a rabszolgának öt ismertetőjele van:
- Késznek kell lennie arra, hogy egyik terhet a másik után teszik a vállára anélkül, hogy őreá tekintettel lennének.
- Nem várhat köszönetet.
- Ha mindezt megtette, akkor sem vádolhatja önzéssel az urát.
- Meg kell vallania, hogy alapjában haszontalan szolga.
- El kell ismernie, hogy ha alázatosan és szelíden megteszi mindazt, amit ráterheltek, akkor sem tett többet, mint amennyi a kötelessége.
Amikor Urunk elhagyta a menny dicsőségét, hogy ezen a bolygón emberré legyen, akkor „szolgai formát vett föl" (Fil 2,7). Olyan volt köztünk, mint aki szolgál (Lk 22,27). Azt mondta: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mt 20,28). Körülkötötte magát a rabszolgák kötényével, és megmosta a tanítványok lábát (Jn 13,1-17).
„A szolga nem nagyobb az uránál" (Jn 13,18). Ha Ő ilyen mélyre hajolt alá, hogy nekünk szolgáljon, mi miért tartjuk méltóságon alulinak, hogy másoknak szolgáljunk?
Lk 17, 7 Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”? 8 Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”? 9 Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom. 10 Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 22,27 Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.