Skip to main content

04.16 Paradoxon

„...mint halálra váltak, és íme, élők." 2Korintus 6,9

A Biblia tele van paradoxonokkal, azaz olyan igazságokkal, amelyek éppen ellentétesek azzal, amit általában elvárnánk; vagy olyan igazságokkal, amelyek egymásnak látszólag ellentmondanak. G. K. Chesterton szerint „paradoxon az az igazság, amely a dolgokat a feje tetejére állítja, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet".

Ha megmentjük életünket, elveszítjük azt; ha elveszítjük életünket, megmentjük azt (Mk 8,35).

Akkor vagyunk erősek, amikor gyöngék vagyunk (2Kor 12,10), és erőtlenek vagyunk saját erőnkben (Jn 15,5).

Tökéletesen szabadok vagyunk, mint Krisztus rabszolgái, de szolgaságot jelent, ha szabadok vagyunk az Ő igájától (Róm 6,17-20).

Több örömöt tapasztalunk meg, ha megosztjuk másokkal, amink van, mintha egyre többet szerzünk magunknak. Vagy az Úr szavaival: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20,35).

Gyarapítjuk azt, amink van, ha szétosztogatjuk, viszont elszegényedünk, ha magunknak tartogatjuk mindenünket (Péld 11,24).

Új természetet kaptunk, amely nem vétkezhetik (1Jn 3,9), mégis mindaz, amit teszünk bűntől szennyezett (1Jn 1,8).

Győzünk, ha megadjuk magunkat (1Móz 32,24-29), de alulmaradunk, ha küzdünk (1Pt 5,5c).

Ha felmagasztaljuk magunkat, megaláztatunk, de ha megalázzuk magunkat, Ő felmagasztal minket (Lk 14,11).

Szorult helyzetben is kapunk kiutat (Zsolt 4,2), de a jómód nem válik javunkra (Jer 48,11).

Mindenünk meglehet, és mégsincs semmink; de lehetünk szegények és mégis sokakat gazdagítók (2Kor 6,10).

Ha bölcsek vagyunk (az emberek szemében), akkor bolondok vagyunk (Isten szemében), de ha Krisztusért bolondok vagyunk, akkor vagyunk igazán bölcsek (1Kor 1,20-21).

A hitben való élet megszabadít a gondoktól és a félelemtől; a látásban való élet tele van félelemmel a moly, a rozsda és a tolvajok által okozott veszteség miatt (Mt 6,19).

A költő a keresztyén ember életét elejétől végéig paradoxonnak látja:

Önmagát kormányozza az ember,
ösvényt keres, s bozótban veszhet el,
Reménye is félelemből támad,
élete az, ami halált ad...
Megsemmisülnek leghőbb vágyai,
legjobb tervei, legszebb álmai.
Nem szabadulhat addig teljesen,
míg meg nem látja: a veszedelem
nem más, mint saját, bűnnel telt szíve.
Irgalomért kell könyörögnie!
Ha megkapta a bűnbocsánatot,
és a békesség szívéig hatott,
akkor kezdődik a nagy küzdelem,
és harcok árán egy-egy győzelem!

2Kor.6. 9 mint ismeretlenek és mégis ismertek, mint halottak és – íme – élők, mint megostorozottak és meg nem öltek,
Mk.8. 35 Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.
2Kor.12. 10 Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
Jn.15. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.
Róm.6. 17 De hála legyen Istennek, hogy jóllehet egykor a bűn szolgái voltatok, szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet kaptatok, 18 és megszabadulva a bűntől az igazság szolgáivá lettetek. 19 Testi erőtlenségetek miatt emberi módon szólok: Ahogyan odaadtátok tagjaitokat a tisztátalanság szolgálatára és a hamisságnak a hamisságra, most úgy adjátok oda tagjaitokat az igazság szolgálatának a megszentelődésre. 20 Mert amikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok.
Apcsel.20. 35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon fáradozva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő azt mondta: Jobb adni, mint kapni.
Péld.11. 24 Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és van olyan, aki visszatartja a járandóságot, mégis nagyon szűkölködik.
1Jn.3. 9 Senki sem cselekszik bűnt, aki Istentől született, mert benne marad annak magva, és nem vétkezhet, mert Istentől született.
1Jn.1. 8 Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, magunkat csapjuk be, és nincs meg bennünk az igazság.
1Móz.32. 24 Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. 25 Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való tusakodás közben. 26 És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem. 27 Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 28 Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 29 És kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt.
1Pt.5. 5 Hasonlóképpen, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, mindnyájan pedig egymás iránt öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Lk.14. 11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Zsolt.4. 2 Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat!
Jer.48. 11 Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva, és pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntögették edényből edénybe, és fogságba sem ment, ezért maradt meg az íze, illata sem változott meg.
2Kor.6. 10 mint megszomorítottak, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, és mégis mindenük megvan.
1Kor.1. 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde bolondsággá tette Isten e világ bölcsességét? 21 Mert miután az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által Istent, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.
Mt.6. 19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják,