Skip to main content

04.17 Rangkórság

„De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se (Károli: »doktoroknak«), mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus." Máté 23,8-10

Az Úr Jézus óva intette tanítványait a „cím- és rangkórságtól", amelyek az „én"-nek hízelegnek. Isten a mi Atyánk, Krisztus a mi Mesterünk, a Szent Szellem a mi Tanítónk. Ne igényeljük magunknak ezeket a címeket a gyülekezetben! Természetesen ebben a világban van földi atyánk, a hivatásunkban van mesterünk vagy főnökünk, az iskolában van tanítónk. Szellemi értelemben azonban mindezeket a szerepeket az Istenség személyei töltik be, és egyedül őket tiszteljük ezekkel a címekkel.

Isten a mi Atyánk abban az értelemben, hogy Ő adja nekünk az életet. Krisztus a mi Mesterünk, mert Hozzá tartozunk, és alá vagyunk vetve a vezetésének. A Szent Szellem a Tanítónk, mivel Ő a Szentírás szerzője és magyarázója; minden tanításunkat neki kell vezetnie.

Különös tehát, hogy az egyházak mind a mai napig úgy osztogatják ezeket a tiszteleti címeket, mintha Krisztus intése sohasem hangzott volna el. A papokat még mindig a legkülönbözőbb nyelveken „atyá"-nak, „pater"-nek nevezik. A lelkészek gyakran hívatják magukat „nagytiszteletű"-nek, „főtisztelendő"-nek, „főtiszteletű"-nek, amely megszólításokat a Biblia voltaképpen egyedül Isten és a Bárány számára tartja fenn (Jel 4,11; 5,9.12). A „doktor" címzés a latin „docere" - „tanítani" szóból származik. A doktor tehát azt jelenti: „tanító". Ezt a címet, akár tanulmányai alapján, akár tiszteletből kapja valaki, adományozhatja egy olyan intézmény is, amely sokkal inkább a hitetlenség fészke, mint a keresztyén hit fellegvára. És mégis, ha valakit dr. címmel mutatnak be a gyülekezetben, máris úgy vélik, hogy az illető szavainak nagyobb a súlya a doktori címe alapján. Egy púpos utcaseprő, aki teljes Isten Szellemével, inkább lehet Isten szócsöve, mint egy hitetlen férfi, még ha mindenféle címmel, ranggal van is kitüntetve.

Természetesen ezeknek a címeknek és rangoknak megvan a maguk helye a világban. Ezen a területen ez az Ige érvényes: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok..., akinek pedig tisztelettel, a tiszteletet" (Róm 13,7). Azt az alapelvet azonban, amelyet a gyülekezetben alkalmazni kell, az Úr határozta meg ezekkel a szavakkal: „...ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" (Mt 23,8).

Jel.4. 11 Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és erő, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratod által lett és teremtetett.
Jel.5. 9 És új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd pecsétjeit, mert megöltek, és véred által megvásároltál Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,
Jel.5. 12 és hangosan ezt mondták: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, tisztesség, dicsőség és áldás!