Skip to main content

04.29 Ahol a lehetőségek véget érnek

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Zsidók 11,1

A hit föltétlen bizalom Isten Igéjében, Isten megbízhatóságában. Szilárd meggyőződés afelől, hogy amit Isten mond, az igaz, és amit ő ígér, az valóban meg is történik. Főképpen a jövendő területére (remélt dolgok) és a láthatatlanok (nem látható dolgok) területére irányul.

Whittier (John Greenleaf, 1807-1892, amerikai kvéker, a rabszolgaság ellenzője és költő) mondta, „hogy az ember a hit lépéseit a látszólagos ürességbe teszi, és azután sziklát érez a lába alatt". Csakhogy a hit nem ugrás a sötétbe. Megkívánja a bizonyítékot, és meg is találja Isten Igéjében!

Némelyeknek az az elképzelésük, hogy csak elég erősen kell hinni valamilyen dolgot, és az meg is történik. Ez azonban hiszékenység (vagy „pozitív gondolkodás"), de nem hit. A hitnek Isten kijelentésére van szüksége, amelyre támaszkodik, Isten ígéretére, amelybe belekapaszkodik. Ha Isten valamit megígér, akkor az oly bizonyos, mintha már meg is történt volna. Ha mond valamit a jövő felől, akkor azt teljesíti is. Más szavakkal, a hit előrehozza a jövőt a jelenbe, és a láthatatlant láthatóvá teszi.

Ha Istenben hiszünk, nem vállalunk kockázatot. Isten nem hazudhat. Isten nem csal meg soha senkit, és Ő maga sem csalható meg. Istenben hinni a legértelmesebb, a legbiztosabb és leglogikusabb dolog, amit csak tehetünk.

A hit nem szorítkozik a lehetőségek területére, hanem átlépi annak határait. Valaki így fejezte ki ezt: „A hit ott kezdődik, ahol a lehetőségek véget érnek. Ha valami lehetséges, akkor ez nem jelent különösebb dicsőséget Istennek."

A hit, mely erővel teli, látja az ígéretet,
És csak Istent tekinti;
Neveti a lehetetlent,
És így kiált: „Meg fog történni."

El kell ismerni, hogy a hitből való életben vannak nehézségek és problémák is. Isten megpróbálja hitünket a szorongattatások és kísértések olvasztókemencéjében, hogy meglássa: valódi-e az? (1Pt 1,7) Gyakran évekig kell várnunk, míg ígéretei beteljesednek, és olykor várnunk kell, amíg az Úrhoz érkezünk. De hát „a nehézségek jelentik azt az eledelt, amellyel a hit táplálkozik" (Müller György).

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt" (Zsid 11,6). Ha vonakodunk Benne hinni, ezzel meghazudtoljuk Őt (1Jn 5,10), és hogyan lehetnének kedvesek Istennek azok, akik Őt hazugnak tartják?