„Neki gondja van rátok." 1Péter 5,7
A Biblia tele van példákkal arról, milyen csodálatosan gondoskodik Isten az ő népéről. Izráel a negyvenévi pusztai vándorlása idején mennyei kenyeret evett (2Móz 16,4), kimeríthetetlen tartalékuk volt vízből (1Kor 10,4), és Isten ellátta őket elnyűhetetlen saruval (5Móz 29,4).
Ugyanez a helyzet a mi pusztai vándorlásunkkal is. Ennek bizonyítására az Úr világossá teszi számunkra, hogy sokkal inkább gondoskodik rólunk, mint a virágokról, madarakról és állatokról. Beszél pl. a verebekről. Gondoskodik azok eledeléről (Mt 6,26). Közülük egyről sem feledkezik meg (Lk 12,6). Isten akarata nélkül egy sem hullhat le a földre (Mt 10,29), vagy ahogyan H. A. Ironside kifejezi: „Isten részt vesz minden veréb temetésén." A kép jelentése természetesen az, hogy mi sokkal értékesebbek vagyunk az ő számára, mint sok veréb (Mt 10,31).
Ha a mezők liliomait pompásabban öltözteti, mint ahogy Salamon öltözött teljes dicsőségében, mennyivel inkább gondoskodik a mi ruházatunkról is (Mt 6,30). Ha gondoskodik az ökrökről, mennyivel inkább gondoskodik a mi szükségleteinkről (1Kor 9,9).
Jézus Krisztus, a mi nagy Főpapunk, nevünket a vállán, az erő helyén (2Móz 28,9-12) és a mellén, a szeretet helyén (2Móz 28,21) viseli. De tenyerébe vésve is hordozza nevünket (Ézs 49,16), és elkerülhetetlenül emlékeztet ez a szegek helyére, amelyeket a Golgotán érettünk szenvedett el.
Ismeri fejünk hajszálainak pontos számát (Mt 10,30). Számon tartja bolyongásunkat, és fel van írva könyvében minden egyes könnycseppünk (Zsolt 56,9).
Aki minket bánt, az ő szemefényét bántja (Zak 2,12). Minden ellenünk kovácsolt fegyver célt téveszt (Ézs 54,17).
Míg a pogányoknak vállukon kell hordozniuk isteneiket (Ézs 46,7), addig bennünket a mi Istenünk hordoz (Ézs 46,4).
Még ha vízáradaton vagy tűzön megyünk is át, Ő velünk van (Ézs 43,2). Minden szenvedésünket Ő is szenvedte (Ézs 63,9).
Nem alszik és nem szunnyad a mi Őrizőnk (Zsolt 121,3-4). Istennek eme jellemvonását valaki egyszer „isteni álmatlanságnak" nevezte.
A jó Pásztor, aki életét adta értünk, nem tart vissza tőlünk semmi jót (Jn 10,11; Zsolt 84,12; Róm 8,32).
Gondoskodik rólunk az év elejétől az év végéig (5Móz 11,12).
Ősz korunkig hordoz Ő bennünket (Ézs 46,4).
Nem hagy el minket, sem el nem marad tőlünk (Zsid 13,5).
Isten valóban gondoskodik rólunk!