„Neked adom a sötétség kincseit." Ézsaiás 45,3
Amikor Isten Cirusnak ezt az ígéretet tette, a sötétség országainak anyagi értékeire gondolt, amelyeket Cirus meg fog hódítani. Mégsem követünk el erőszakot a versen, ha ezt szellemi értelemben is alkalmazzuk.
Vannak kincsek, amelyeket az élet sötét éjszakáiban fedez föl az ember, és amelyeket a zavartalan napfényben sohasem találna meg.
Így például Isten éneket adhat szánkba az éjszakában (Jób 35,10), olyan éneket, amelyet sohasem énekelnénk, ha nem volnának próbatételek az életünkben.
A világosság fiai közül nem egy legszebb zenéjét éjszaka tanulta, és az atyai ház dicső himnuszát volt, aki a sötétben gyakorolta.
Léteznek sötétségek, amelyeket J. Stuart Holden úgy jellemez, mint „az élet megfejthetetlen titkai"-t - a balesetek, a katasztrófák, a hirtelen és nem várt események, amelyek behatoltak életünkbe, és amelyeket még a legkörültekintőbb gondoskodással sem háríthattunk el; ezek teszik sötétté az életet - fájdalom, veszteség, csalódás, igazságtalanság, félreértés, rágalmazás. Ezek azok a dolgok, amelyek gyakran elsötétítik életünket.
Emberileg nézve senki nem kívánja magának ezt a sötétséget, pedig gyakran felbecsülhetetlen értékű, mivel sokféle haszonnal jár. Leslie Weatherhead írta: „Természetesen én is, mint minden más ember, szeretek az élet napfényes magaslatain járni, amikor jó egészség, boldogság és siker az osztályrészem, de Istenről, az életről és önmagamról sokkal többet tanultam a szorongások és csődök sötétségében, mint valaha is a napfényben.
Létezik olyasmi, mint »a sötétség kincsei«. A sötétség - Istennek hála! - elmúlik. De amit az ember a sötétségben megtanult, az örökké az övé marad."