Skip to main content

05.09 Névtelen, de ismert hősök

„...az Izráel országából való leány." 2Királyok 5,4

Nem kell valakinek név szerint ismertnek lennie ahhoz, hogy nagy tetteket vigyen véghez Isten ügyéért. Ellenkezőleg, a Bibliában találunk nem egy olyan személyt, aki halhatatlan hírnevet szerzett magának, holott még a nevét sem tudjuk.

Itt van például az a három férfi, akik Dávidnak vizet hoztak a betlehemi kútból (2Sám 23,13-17). Dávid ebben a cselekedetükben az odaadás oly kiváló példáját látta, hogy nem is akarta meginni a vizet, hanem italáldozatként a földre öntötte. A hősök neve azonban ismeretlen maradt

Nem tudjuk annak a sunémi asszonynak a nevét (2Kir 4,8-17), akire mindenkor gondolni fognak, mert Elizeus prófétának szálláshelyet építtetett.

Egy ismeretlen nevű zsidó leányka volt az, akinek tanácsára Naámán Elizeushoz utazott, hogy ott a leprából meggyógyuljon (2Kir 5,3-14). Isten azonban ismeri a nevét, és egyedül ez a fontos.

Ki volt az az asszony, aki az Úr Jézus fejére drága kenetet öntött (Mt 26,6-13)? Máté nem nevezi meg, de az Úr Jézus megjövendölte, hogy megmarad a híre: „Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezésére" (Mt 26,13).

„Isten névtelenjei" között van az a szegény özvegyasszony is, aki utolsó két fillérjét bedobta a perselybe (Lk 21,2). Világító példája annak, mily csodálatosan sokat tehetünk Isten ügyéért, ha nem törődünk azzal, hogy kapunk-e érte elismerést.

Aztán itt van az a fiú, aki öt kenyerét és két halát az Úrnak adta, és átélte, hogy azok megszaporodtak, s általuk 5000 férfi, valamint asszonyaik és gyermekeik éhségét lehetett csillapítani (Jn 6,9). Nevét nem ismerjük, cselekedetét azonban sohasem felejtik el.

És egy utolsó illusztráció: Pál két testvért küldött el Titussal Korintusba, a jeruzsálemi szentek részére végzett gyűjtéssel kapcsolatban. Pál nem nevezi néven, de dicséri őket, mint a gyülekezetek köveit és Krisztus dicsőségét (2Kor 8,23).

Amikor Gray (James Martin, 1851-1935, amerikai író és bibliai tanító, a Scofield-Biblia egyik kiadója) egyszer egy falusi temetőben ismeretlen emberek sírköveit nézegette, azt írta:

Sok virág szépsége észrevétlen, és illatát a puszta nyeli el...

Istennél azonban nincs semmilyen tékozlás. Ő ismeri mindazok nevét, akik névtelenül szolgáltak Neki, és majd Őhozzá méltó módon jutalmazza meg őket.