Skip to main content

06.16 Fazekas és én, az agyag

„A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart." Zsoltár 115,3

Isten szuverén Úr. Teljhatalommal uralkodik a világmindenség fölött, és mindent megtehet, amit csak jónak lát. De tegyük hozzá gyorsan, hogy amit Isten jónak lát, az mindig helyes. Az Ő útjai tökéletesek!

Ézsaiás könyvében így szól az ÚR: „Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik" (46,10). Amikor Nabukadneccár meggyógyult őrültségéből, ezt mondta: „(Isten) tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz?" (Dán 4,32). Pál apostol hangsúlyozza, hogy az embernek nincs joga megkérdőjelezni Isten cselekedeteit: „Ugyan, ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: »Miért formáltál engem ilyenre?«" (Róm 9,20). Egy másik helyen úgy beszél Istenről, mint aki „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik" (Ef 1,11).

Spurgeon mondta: „Mi trónusán ülő Istent hirdetünk, és azt a jogát, hogy úgy cselekedjék teremtményeivel, ahogyan Ő akar, aki jó belátása szerint rendelkezik velük, anélkül, hogy véleményüket kérné."

Olyan igazság ez, amely félő tisztelettel és ámulattal tölt el. Nem tudom minden részletében megérteni, de tisztelem és imádom érte Istent! Arra késztet, hogy teljesen alávessem magam Őneki. Ő a Fazekas, én pedig az agyag. Joga van reám mind a teremtés, mind a megváltás címén! Semmiféle körülmények között ne kérdőjelezzem meg döntését!

Ez az igazság rendkívül vigasztaló. Tudom, hogy véghezviszi terveit, és hogy azok kitűzött céljukat elérik.

Noha vannak az életben dolgok, amelyeket nem tudok megérteni, biztos lehetek benne, hogy Isten szövőszékén a sötét fonalaknak éppúgy megvan a szerepük, mint az arany- és ezüstfonalaknak.