Skip to main content

06.19 Akkor adja, amikor szükséges

„...életeden át tartson erőd!" 5Mózes 33,25

Isten megígérte, hogy erőt ad az övéinek, mégpedig szükségeik szerint és a megfelelő időben. Sohasem korábban, mint ahogy beáll a szükség, de amikor jönnek a nehézségek, akkor kegyelme a kellő időben segít.

Talán úgy rendelte Isten számunkra, hogy betegségen és szenvedéseken menjünk keresztül. Ha előre tudnánk, milyen súlyos lesz a próbatétel, azt mondanánk: „ezt soha nem bírnám ki!" De a próbák közepette megtapasztaljuk az isteni segítséget, mind a magunk, mind mások csodálkozására.

Aggodalommal várjuk azt az időt, amikor szeretteinket Isten a halálon keresztül hazahívja. Azt gondoljuk, hogy akkor majd összetörik a magunk kicsiny világa, és soha többé nem jön helyre. Amikor azonban bekövetkezik, minden egészen másként történik. Megtapasztaljuk az Úr jelenlétét és erejét oly mértékben, ahogyan előzőleg sohasem ismertük!

Sokan olykor közel jártunk a halálhoz, baleset vagy más veszélyhelyzet által. De megállapíthatjuk, hogy szívünk a kétségbeesés helyett békességgel telt meg. Tudjuk, hogy az Úr segítségünkre jött!

Ha olvassuk azok történetét, akik Krisztusért hősiesen feláldozták életüket, újra tudatára ébredünk annak, hogy Isten milyen nagy kegyelmet ad az Ő mártírjainak a szenvedés napjaiban. Bátorságuk felülmúl minden emberi képzeletet. Bizonyságtételükhöz az erőt nyilvánvalóan a mennyből nyerik.

Azzal is tisztában kellene lennünk, hogy a jövő miatti aggodalmaskodás gyomorfekélyhez vezet. Isten ugyanis csak akkor bocsátja rendelkezésünkre kegyelmét és erejét, amikor szükségünk lesz rá. D. W. Whittle írja:

Nem aggódom, hogy mit hoz a holnap,
Üdvözítőm majd törődik vele:
időben adja mindenhez kegyelmét,
a gondoknak így nincsen ereje!

Annie Johnson Flint sorai mindig időszerűek:

Több a kegyelem, ha nő a teher,
ha sok a fáradság, nő az erő!
Sok szenvedéshez nagy irgalmat ad,
próbatételben békessége nő!
Amikor már nem bírjuk a terhet,
pedig a nap csak delelőre járt,
és kimerült a segély forrása,
akkor kezd igazán adakozni Atyánk!