Skip to main content

06.22 Hit és hiszékenység

„Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg." 1Tesszalonika 5,21

Olykor az az érzésünk, hogy sok keresztyén hajlamos arra, hogy minden rövid életű divatos áramlatnak és tanításnak behódoljon. John Blanchart beszél két kirándulóbusz vezetőiről, akik összehasonlítják útinaplójukat. Amikor az egyik elmondja, hogy nemrég az autóbusza tele volt keresztyénekkel, a másik azt kérdezi: „Igazán? Mit hisznek ezek?" Mire a másik így felel: „Mindazt, amit elmesélek nekik!"

Egy ideig talán valamilyen élelmiszerrendről van szó. Bizonyos élelmiszereket mérgezőnek kiáltanak ki, míg másoknak állítólag szinte mágikus hatásuk van. Aztán jön egy bizonyos gyógyszer divatja, amikor különleges növények kivonatainak látványos gyógyulásokat tulajdonítanak.

Ha adakozásról van szó, a keresztyének rendkívül hiszékenyek. Legalábbis Amerikában spontán és nagylelkűen adakoznak minden gyűjtési felhívásra, legyen akár árva gyermekek, akár antikolonista kampány ügyéről szó, anélkül, hogy a gyűjtést rendező szervezetek megbízhatóságáról is meggyőződnének.

Csalók és szélhámosok bőven aratnak a hívők között. Bármilyen nevetségesek és hihetetlenek legyenek is az előadott megható történetek, mindig elegendő pénzt söpörnek be.

Talán az a probléma, hogy nem tudunk különbséget tenni a hit és a hiszékenység között. A hit az egész világmindenség legmegbízhatóbb alapjára épül: Isten Igéjére. A hiszékenység viszont minden bizonyíték nélkül tényként fogadja el a dolgokat, s néha még jelentős ellenbizonyítékok ellenére is.

Az sohasem volt Isten szándéka, hogy az övéi tegyék félre ítélőképességüket. A Bibliában különböző figyelmeztetéseket találunk ezzel kapcsolatban:

„Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg" (1Tesz 5,21). „...ha elválasztod a jót a hitványtól..." (Jer 15,19). „Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes" (Fil 1,9-10a). „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el ebbe a világba" (1Jn 4,1).

Kiváltképpen nagy a veszély természetesen a kétes irányzatú tanoknál és az úgynevezett „új ismereteknél". De sok egyéb téren is lehetséges, hogy a keresztyének tévútra kerülnek, amikor rögeszméknek és új áramlatoknak esnek áldozatul, és azokhoz túlzott buzgalommal ragaszkodnak.