„Ő pedig így szólt hozzájuk: »Jöjjetek el velem csak ti magatok egy lakatlan helyre...«. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre... De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket... Jézus megszánta őket." Márk 6,31-34
Könnyen felháborodunk, ha megzavarnak bennünket valamilyen munkánkban. Elpirulok, ha arra gondolok, milyen gyakran bosszankodtam váratlan következmények miatt, amelyek megakadályoztak egy magam elé tűzött feladat elvégzésében. Talán éppen írtam valamit, és a szavak csak úgy áradtak a tollam alól. És akkor hirtelen csöngött a telefon, vagy valaki az ajtóm előtt állt, hogy tanácsot vagy lelkigondozói segítséget kérjen. Az efféle zavarást nagyon nem szívesen vettem.
Az Úr Jézus sohasem bosszankodott, ha megzavarták. Az ilyent a mennyei Atya kezéből úgy fogadta, mint az Ő tervét arra a napra.
Valójában annak gyakorisága, ahányszor félbeszakítanak, a hasznosságunk mértéke. Az „Anglican Digest" egyik szerzője írja: „Ha ön kétségbe van esve, mert gyakran félbeszakítják munkáját, gondoljon arra, hogy a félbeszakítások száma jelzi életének hatásosságát és kisugárzó erejét. Csak a segítőkész és erőt sugárzó embereket terhelik meg mások a maguk nyomorúságával. A zavarások, amelyek miatt bosszankodunk, jelzik, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. A lehető legsúlyosabb ítélet, amit magunkra vonhatunk - és ez olyan veszély, amelytől óvakodnunk kell - az, ha olyan függetlenek vagyunk, ha olyan kevéssé vagyunk segítségre készek és képesek, hogy már senki sem zavar minket, és magunkra maradunk valamilyen kényelmetlen érzéssel."
Egy nagyon elfoglalt háziasszony fölnézett munkájából, és észrevette, hogy férje korábban jött haza, mint szokott. „Mit csinálsz te itt?" - kérdezte tőle fojtott haraggal. „Nos, itt lakom" - felelte férje görcsös mosollyal. Később ezt írta ez az asszony: "Azóta amikor férjem hazajön, azonnal félreteszem a munkámat, szeretettel üdvözlöm, és éreztetem vele, hogy számomra föltétlenül ő van az első helyen."
Minden reggel le kell tennünk egész napunkat az Úr elé, és kérni kell, hogy Ő rendezze el a részleteket. Ha azután valaki megzavar bennünket, akkor tudjuk, hogy az illetőt Ő küldte. Meg kell tudnunk az okát, amiért jött, és segítenünk kell rajta képességünk szerint. Megeshet, hogy annak a napnak éppen az lesz a legfontosabb tennivalója, még ha emiatt valamit félbe is kellett szakítani.